Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

228 Hiteljog 343. E. H. 1906. november 13-án, 1223/1905. V. sz. Elnök: Beck Hugó kir. kúriai bíró. Előadó: Saflay Ferenc kir. kúriai bíró. Tényállás: Felperesek keresetükben a felmondott üzletrészeknek a zárszámadás szerint reájuk eső részét követelik, mivel szemben alperes azzal a kifogással élt, hogy ez a kereset elévült, mert a kilépéstől számított egy éven túl indíttatott meg. Az elsőbíróság ennek a kifogásnak nem adott helyt; a másodbíróság ellenben helyt adott a következő indokolással: A K. T. 237. §-ának második bekezdése értelmében a szövetkezetből kivált tagok az ebben a szakaszban megjelölt üzletrészüknek kifizetését, amennyiben a szövetkezet korlátolt felelősséggel alakult, csak a 254, §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelhetik, feltéve, hogy addig a társaság feloszlása el nem határoztatott; a 254. §-ban meghatározott elévülési idő pedig egy esztendő, amely idő attól a naptól számíttatik, amelyen az egyes tagok kilépése vagy kizáratása a szövetkezetnél vezetendő jegyzékbe bevezettetett. Az alperesi szövetkezet alapszabályainak 16. §-a értelmében a szövetkezeti tagok a szövetkezet kötelezettségeért üzletrészeik erejéig, tehát korlátolt felelősséggel tartoznak, reájuk nézve tehát a fennebb említett egy évi elévülési határidő irányadó; minthogy pedig felpereseknek, mint szövetkezeti tagoknak neve az 1903. évről kiállított névjegyjegyzékben még bennfoglaltatik, sőt amint ez a XIV. B/I. alatt csatolt okiratból kitűnik, felperesek közül többen még a szövetkezetnek 1904. évi február hó 28-án tartott rendes közgyűlésén mint tagok résztvettek, és felperesek nem is állították, hogy kilépésük a szövetkezetnél vezetett névjegyzékbe bevezettetett volna, a K. T. 254. §-ában meghatározott elévülési idő eltelte igazolva nincs, ily körülmények közt pedig alperes az első-, ötöd-, heted- és harmincadrendü felperesek üzletrészeinek kifizetésére nem kötelezhető. E részben tehát felpereseket az elsőbírósági ítélet megváltoztatásával keresetükkel elutasítani, egyúttal azonban a kir. tövényszéket a kilépésnek a szövetkezeti névjegyzékbe való bevezetés iránt teendő intézkedésre utasítani kellett. A m. kir. Kúria azonban a kifogást elvetette a következő indokolással: A másodbíróság ítéletének azt a részét pedig, mely szerint a másodbíróság első-, ötöd-, heted- és harmincadrendü felpereseket a