Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

L VÁLTÓJOG. 1. Váltóképesség. 306. szám. A váltótörvény I. §-ának 2. bekezdésében foglalt az a rendelke- Szenvedő zés, hogy nem teljeskorüak szenvedő váltóképességgei csak akkor bír- váltónak, ha önállóan ipart űznek, nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy képesség, ezek a nem teljeskorüak a szenvedő váltóképességüket csak abban az időpontban érik el, amelyben az ipart tényleg űzik és nem már akkor, amikor a gyámhatóság az iparűzéshez szükséges beleegyezését megadja. E. H. 1906. október 2-án, 772/1905. V. sz. Elnök: Beck Hugó kir. kúriai bíró. Előadó: Ludvig János a kir. Kúriához kisegítőül beosztott ítélőtáblai bíró. Tényállás: Felperes az alperes szenvedő váltóképességét azon az alapon vitatta, hogy az alperes kiskorú a váltó elfogadása előtt önálló ipar folytatásához hatósági engedélyt nyert; amivel szemben alperes azt vitatta, hogy az önálló ipart csak a váltó elfogadása után kezdvén meg, tényleg szenvedő váltóképességgei a váltó elfogadásakor még nem bírt. A másodbíróság a keresetet elutasította a következő indokolással: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék mint váltóbíróság ítéletét helybenhagyja indokainál fogva s a szenvedő váltóképesség hiányára alapított kifogást illetően; mert a felek között nem vitás, hogy alperes még nem volt 24 éves, amikor a kereseti váltót elfogadási nyilatkozatával ellátta. E tényállással szemben pedig azt, hogy a kérdéses váltónyilatkozat kiállításának idejében alperes tényleg önálló ipart űzött, az alperes tagadásával szemben felperesnek kellett bizonyítani, aki azonban ezt nemcsak hogy nem bizonyította, hanem a per adatai alapján ennek épen az ellenkezője állapítható meg, különösen a válasziratban foglalt abból a beismerésből, hogy alperessel a kávéházat csak az