Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Általános szabályok 9 vitás adatai szerint ilyen, csak egyszerű fogadalmat tévő tagokból álló női kongregáció kötelékébe tartozott az örökhagyó Ö. J. is. Minthogy az előrebocsátottak szerint az 1715: CII. törvénycikknek a befogadásra vonatkozó rendelkezése csak az ünnepélyes fogadalmat tevő különféle szerzetesek testületeire terjed ki és oly törvényük nincs, mely a kongregációkra nézve is befogadás szükségét mondaná ki, az 1855. évi november 5-én kelt császári pátenssel kihirdetett, de törvényeink közé be nem iktatott Concordatum 28-ik cikkének az a rendelkezése pedig, mely nemcsak a szerzetesrendeknek, hanem kifejezetten a kongregációknak letelepülését is kormányhatósági beleegyezéstől teszi függővé, nálunk törvényes hatállyal bírónak el nem ismerhető, — nyilvánvaló ezekből elsősorban az, hogy az alperes női kongregáció öröklési képességének megállapításánál az a kérdés, vájjon ez a kongregáció törvényesen befogadtatott-e vagy sem, döntő súllyal nem bír, hanem ettől függetlenül az alperesnek a legszentebb Megváltóról nevezett, S.-ban székelő női kongregációnak ingatlan vagyon szerzésére és öröklésére való képessége a fentebb kifejtettek szerint meg is állapítandó, másodsorban pedig az, hogy néhai Ö. J. örökhagyónak, mint az alperes női kongregáció volt tagjának végrendelkezési képességéhez kétség nem fér. Mindezek alapján és mert az örökhagyó végrendeletének érvénye egyébként nem kifogásoltatott, a másod bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróság ítéletét kellett helybenhagyni. 205, szám. Az, aki az örökhagyót megölte, mint érdemtelen az örökhagyó Méltatlanság után nem örökölhet. az öröklésre Az érdemtelen az örökségből kiesik s úgy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt halt volna el. Az érdemtelenek törvényes örökösei örökölhetnek az után, aki után érdemtelenség miatt az érdemtelen nem örökölhet. E. H. 1886. június 4-én, 988/1886. P- sz. Elnök: Lukács Ignác kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Farkas Géza kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Ifj. R. J. meggyilkolta testvérét R. J.-t és R. T.-t, nemkülönben ezeknek három törvénytelen gyermekét és saját édesanyját is és emiatt halálra ítéltetvén, a halálbüntetés rajta 1877. március 3-án végre is hajtatott. Ezt megelőző napon ifj. R. J. nőül vette H. A.-t, kinek tőle János és Teréz nevű két kiskorú törvény-