Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Kötelesrész 151 E. H. 1912. június 12-én 5771/1911. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Pap István kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Özv. Ny. L.-né 1904. évi február hó 24-én létrejött ajándékozási szerződéssel 1V2 holdnyi ingatlanát átruházta S. I. és nejére, az alperesekre, a holtig való eltartás kikötésével, minek az alperesek eleget tettek. Az átruházó rövid időre elhalván, annak kötelesrészre jogosított unokája, a felperes, kötelesrészét követelte az alperestől a rájuk átruházott vagyonból. A felek közt a vita a körül forgott, hogy az ilyen életjáradéki szerződésnél, melynél a szolgáltatás ideje bizonytalan, mennyi időtartam veendő alapul a szolgáltatás értékének meghatározása végett, és hogy ekként a szerződés ajándékozási vagy visszterhes jogügyletnek minősítendő-e? A sz.—i kir. törvényszék a felperes kötelesrészét 496 korona öt fillérben megállapítja, s ennek következtében alpereseket marasztalja. Indokok: A felperes kötelesrészének meghatározása végett a kir. törvényszék az átruházott vagyon értékét megállapította, s ebből az örökhagyónak négyheti időtartamra — 1904. évi február hó 24-től örökhagyónak 1904. évi március hó 21-én bekövetkezett haláláig — járó tartásáért alperesek javára 40 koronát, mint olyan terhet vont le, mely az ajándékozott vagyon visszterhét képezi; ekként nyilvánvaló, hogy örökhagyó tiszta hagyatéka, mely halálakor maradt volna, ha az átruházás meg nem történik, s amely a kötelesrész kiszámításánál alapul veendő: kitesz 992 kor. 10 fill.-t, Örökhagyónak egy leszármazója, s illetve ennek jogán egy unokája lévén, a felperes unokát illető kötelesrész 992 korona 10 fillér felét, vagyis 496 korona öt fillért tesz ki. A b.—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével teljesen elutasítja. Indokok: Az átruházott ingatlan jövedelmét az elvállalt kötelezettségekkel szembeállítva, nyilvánvaló, hogy ezek a kötelezettségek az átruházott ingatlan jövedelméből elenyésző csekély részben voltak csupán fedezhetők s így ez alapon ennek az átruházásnak visszterhes voltát annyival inkább meg kell állapítani, mert annak elbírálásánál, hogy az örökhagyó elvállalt tartása mily ellenértéknek felel meg, nem a valójában teljesített tartás értéke, hanem az ilyen természetű kötelezettségek elvállalásával járó kockázat terjedelme az irányadó és mert az a körülmény, hogy örökhagyó az átruházás