Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 139 Felperes az apa által 1900. évi február hó 7-én készített végrendelet érvénytelenítése iránt indít keresetet azon az alapon, mert az apának nem állott jogában közös végrendelet ellenére újabb végredeletet készíteni. Az alsóbíróságok a felperest keresetével elutasították; mert a közös végrendelet nem tartalmaz tilalmat arra nézve, hogy a közös végrendelet egyik fél utólagos végrendelkezésével meg nem változtatható; és mert felperes pazarló életmódjára való tekintettel az apa által tett intézkedés az anya szándékának megfelelni látszik, annál is inkább, mivel felperes megrövidítése a saját gyermekei és nem mások érdekében történt; és mert a túlélő házastárs a neje vagyonának haszonélvezetét kapván, nem tekinthető a közös végrendelet folytán olyan kedvezményezettnek, hogy ennek ellenében vagyonának állagáról utólagosan végintézkedni jogosított ne lett volna. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A házastársak által készített végrendelet a tartalmát illetően kölcsönös és viszonos végrendeletnek (testamentum reciprocum et correspectivum) minősül; másrészt a hagyatéki iratok adataiból nyilvánvaló, hogy az apa részben részesült a közös végrendelet alapján részére biztosított vagyoni előnyben. Jogszabály ugyan, hogy abban az esetben, ha az életben maradt házastárs a közös végrendelettel neki nyújtott vagyoni előnyt igénybe vette, azáltal kötelezettséget vállal aziránt, hogy a saját intézkedéseit épségben hagyja; de viszont jogszabály az is, hogy a közös végrendelet nem akadályozhatja a tovább élő hitvest abban, hogy a mindkét hitves által örökösnek nevezett közös gyermeket, ha törvényes ok fennforog, kitagadhassa; mely jogszabály szem előtt tartásával a tovább élő házastárstól az a jog sem vonható el, hogy a mindkettőjük által örökösnek nevezett közös gyermeket kötelesrészre szoríthassa abban az esetben, ha a gyermek arra okot szolgáltatott. A túlélő házastárs által tett végrendelet csak annyiban tér el a közös végrendelet intézkedéseitől, hogy egyik leánygyermekét, a felperest kötelesrészre szorítva félrész helyett egynegyed örökségre