Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

126 Magánjog 282. szüntette, amennyiben az említett szabályok 7. §-ának világos szavai szerint az örökhagyó a törvényes osztályrészt tekintet nélkül a hagyatéki vagyon öröklött vagy szerzeményi természetére, semmiféle megszorításhoz nem kötheti, következőleg az esetleges helyettesítés által sem érintheti: mindezeknél fogva a kir. Kúria polgári szakosztályainak teljes ülése, vonatkozólag a bevezetésben említett elvi kérdésre a fennebbi határozat kimondását indokoltnak találta. Magától értetik, hogy ezen határozat érvénye az ország azon részeire, melyekben az oszt. polg. törvénykönyv hatályában áll, ki nem terjed. 282. szám. Hagyomá- A többek javára együttesen (osztatlanul) tett hagyomány esetében nyos növe- az egyik vagy másik hagyományos kiesése folytán, az erre eső rész a dékjoga. társhagyományost illeti meg. E. H. 1903. május 19-én, 2545 1903. P. sz. Elnök: Szabó Miklós a kir. Kúria elnöke. Előadó: Ádám András kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1899. évi október hó 27-én elhalt örökhagyó által 1893. évi december hó 15-én készített végrendeletnek 5-ik pontjában foglalt rendelkezés a következő: „a p.—i takarékpénztárnál kamatozásban van már évek óta 10.000 frt, ezt az összeget (az illető kamatok nélkül) D. J. áldozár úrnak oly kikötéssel hagyományozom, hogy azt szt. misék fejében, egy misét 20 írtjával számítva, csonkítatlanul fogadja el. Én is ily miséket fogadtam el irodalmi vállalataimnál". Ugyanezen végrendeletnek 35-ik pontja pedig következőkép hangzik: „ami pénz a hagyatéki összegen felül marad, adassék 20 krajcáros misék fejében a buzgó lelkületű V. és Sz. áldozár uraknak oly kikötéssel, hogy a hagyatékozott összeg a misék számára nézve csorbítatlan maradjon", A hagyatéki tárgyalásra a hagyományosként kinevezett Sz. áldozár nem jelent meg, dacára annak, hogy a folytatólag kitűzött tárgyaláshoz az 1894: XVI. t-c. 66. §-ában foglalt jogkövetkezmény súlya alatt idéztetett. A felperes mint örökhagyónak egyik törvényes örököse által folyamatba tett perben a jogvita egyebek közt akörül is forgott, hogy Sz. áldozár lemondott-e a részére tett hagyományról s e lemondás folytán az Sz. áldozárnak hagyományozott összegre nézve