Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 111 hagyja, mindazonállal abban az értelemben, hogy M. V. és érdektársai I. rendű beavatkozókat alkeresetükkel elutasítja. Indokok: A főper tárgyára nézve a másodbíróság ítélete indokaiból és azért hagyatott helyben; mert néhai gróf Cs. A. V. végrendeletének 23. §-ában a hitbizomány felállítására vonatkozó feltétel, minthogy az arra szükséges királyi jóváhagyás megtagadtatott, lehetetlenné vált, lehetetlen feltétel pedig nem létezőnek lévén tekintendő: a feltétel nem teljesítése, vagy nem teljesíthetése a végrendelet hatálytalanságát nem vonja maga után, hanem az örökösödésben az örökhagyónak a végrendeletben kifejezett akarata az irányadó. Gróf Cs. A. V. végrendeletének idézett szakaszából kétségen felül bizonyos, hogy ő B. és Sz. vármegyékben fekvő összes ingatlan vagyonát a hitbizomány felállítása által, a nevét viselő Cs. család megnevezett fiú tagjainak, s ezek fiú leszármazói birtokában kívánta a Cs. család részére biztosítani. Nem szenved tehát kétséget, hogy az örökhagyó által abból a célból tett rendelkezésének, minthogy a hitbizomány fel nem állíttathatott, a törvény által nem tiltott, s így megengedett olyan öröklési jogintézménynek az alkalmazása felel meg, mely mellett a hagyomány tárgyát képező ingatlanok a család fitagjainál minél tovább megtarthatók. Ennélfogva abból, hogy a hitbizomány felállítható nem volt, sem az nem következik, hogy a hitbizománynak szánt ingatlanok, a hagyományt közvetlenül az örökhagyó után átvevő hagyományosok korlátlan tulajdonosaivá váltak, sem az, hogy azokra törvényes örökösödés esetére állott volna be; hanem az, hogy a végrendeletben helyettesítettek, hitbizományilag helyettesíttetteknek tekintendők. ítélkezési gyakorlatunk szerint, mint ez az elsőbíróság ítéletének indokaiban is előadatik, helyettesítés csak a közvetlen következő (első) örökösnél, vagy hagyományosnál, — mert a hitbizományi helyettesítésnél az, hogy örökségi, vagy hagyományi vagyon képezi-e annak tárgyát? különbséget nem tesz, — foghat helyt, további helyettesítés azonban, vagyis, hogy a helyettesítettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs. Jogában áll ugyan mindenkinek, hogy örökösének vagy hagyományosának kortársai közül tetszése szerint több helyettest rendeljen s ezek közt az egymás után következés sorrendjét megállapítsa; amint azonban ezek közül egy az