Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

102 Magánjog 273. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, a kir. Kúria által is egészben magáévá tett és alább közölt indokokból. Határozat: A m. kir. Kúria a másod bíróság ítéletét helybenhagyja, mert annak előrebocsátása mellett, hogy a végrendeletnek fentebb vázolt rendelkezése egyáltalában nem ütközik a közerkölcsiségbe, — jogszabály az, hogy a végrendeletek intézkedéseinek magyarázatánál ésavégrendelkező szándékának elbírálásánál nem a végrendeletben történt egyes intézkedések és az abban használt egyes kifejezések magukba véve, hanem a végrendeletnek összes intézkedései és annak tartalma irányadó; már pedig a végrendelet össztartalmaból az állapítható meg, hogy az örökhagyónak kívánsága az volt, hogy a felperes és az I. ralperes, aki az örökhagyónak unokája, házasságra lépjenek egymással, és hogy a végrendelet 1. pontjában megjelölt vagyonát csakis ennek a feltételnek teljesítése esetén hagyta a felperesre és az I. r. alperesre, és a végrendeletnek 3. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy amennyiben az említett peres felek akár a házasság megkötése előtt, akár a már megkötött házasság ideje alatt elhagynák egymást, a megválásra okot szolgáltatott fél a neki hagyott ingatlanságra igényt nem támaszthat, mely esetben az 1. pontban felsorolt vagyon azon felet illeti, amely a válásra okot nem szolgáltatott, — nem tekinthető másnak, minthogy a végrendelkező a felperest és az I. r. alperest oly anyagi előnyben kívánta részesíteni, amely által azokat a végrendelet feltételeinek megtartására és teljesítésére rábírni óhajtotta, mivel a teljes cselekvési képességgel és eszének szabad használatával bíró örökhagyóról fel nem tételezhető, hogy a végrendelet jelzett feltételeinek az I. r. alperes által történt nem teljesítése esetében vagy saját gyermekei mint unokáját a vagyonában való örökléstől kizárni, összes vagyonát a hozzá teljesen idegen cselédjének, a felperesnek örökségül hagyni kívánta volna; — minthogy pedig tény, hogy c.z örökhagyónak a végrendeletben kifejezett kívánsága azáltal, hogy felperes és az I. r. alperes házasságra nem léptek, teljesedésbe nem ment, a végrendelet alapján sem a felperes, sem az I. r. alperes örökösödési igényt nem támaszthat. 273. szám. Feltételes Az örökhagyónak az a rendelkezése, amely szerint fiának örökörészesítés. södési jogát arra az esetre, ha fiának a törvénynél fogva fia vallásának követésére utalt gyermekei más vallásra térnének át, csak a törvényes