Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sí Végrendeleti öröklés 99 a tanuk előtt egy más alkalommal felmutatott végrendeletet sajátjának elismerte, sem az, hogy a végrendeleten való névaláírás nem kétséges, sem az, hogy a közjegyző előtti letételnél végrendelkező az aláírás valódiságát elismerte; mert a névaláírás elismerésének, vagy megtételének magából a végrendelet záradékából, vagyis annak szövegéből kell kitűnnie. 271. szám. Az örökhagyó örökösének (hagyományosának) a részesítés el- Feltételes vesztésének terhe alatt azt is meghagyhatja, hogy végrendeletét, vagy részesítés, annak egyes rendelkezéseit meg ne támadja (clausula cassatoria, privatoria); ez a tilalom azonban a végrendelet valódiságának vagy értelmének a megtámadhatását ki nem zárja. E. H. 1886. december 7-én, 4070 1886. P. sz. Elnök: Balásy Antal kir. kúriai bíró. Előadó: Kossalkó János kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1857. november 17. napján elhalt örökhagyó után két végrendelet maradt hátra, amelyekben örökösévé a felperest nevezte ki, az alperesek javára pedig hagyományokat rendelt az utóbb készített végrendelet 11. pontjában foglalt azzal a kikötéssel : „ezekért azt kívánom, a hagyomány elvesztése terhe mellett, hogy egy is közülök (t. i. hagyományosok közül) semmi névvel nevezendő ősiségét ne keressenek". A hagyományosok az utóbb készült, vagyis az érintett kikötést tartalmazó végrendeletnek meghamisítása miatt a bíróságnál panaszt emeltek, de a szentszék előtt is mindkét végrendelet érvénytelenítése iránt panasszal léptek fel, de szintén hamisítás indokából. Miután pedig a hagyományosok részéről emelt ezek a panaszok eredményre nem vezettek, az örökösül kinevezett felperes keresetet indított a hagyományosok ellen, amelyben az egész hagyatékot a hagyományosok kizárásával magának kérte átadni. Az elsőbíróság felperest keresetével elutasította; mert azon kereseti kérelme, hogy az örökhagyó utáni örökösödési jog ne a felek által közösen elfogadott végrendeletek értelmében, hanem azoktól eltérően állapíttassák meg, — semmi jogalappal nem bír, annál kevésbbé, mivel a felperes maga sem állítja, hogy a hagyományosokra nézve a végrendeletben foglalt felbontó feltétel, hogy tudniillik a hagyományosok ősiség iránt pereltek volna, bekövetkezett. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta indokaiból és azért; mert azáltal, hogy a hagyományosok az örökhagyó7*