Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

A tulajdon 67 köteles; áll ez akkor is, midőn a bejegyzést a per bírája rendelte el (1881 : LX. t.-c. 136. §.). Kétség csak az iránt támadhat, vájjon helye van-e a megtagadásnak akkor is, midőn a per bírája a telekkönyvi akadályt, mely feltétlen törvényes tilalmon alapszik ismerte ? mire határozott igennel kell válaszolni. A megkeresett telekkönyvi hatóság eljárására nézve ugyanis teljesen közömbös az a körülmény, hogy a per bírája, ki a törvényes tilalomba ütköző bejegyzést elrendelte, ismerte e a fennálló telekkönyvi állapotot, vagy sem ? (így különösen a végrehajtási zálogjog bekebelezésének elrendelésénél), mert eltekintve attól, hogy a szóban forgó közjogi tilalmi törvény megtartására a közhatóságok és egyesek feltétlenül kötelesek, hogy tehát az abba ütköző bírói tévedés következményeihez saját eljárásukkal segédkezetnem nyújthatnak: minthogy annak megbírálására, hogy fennforog-e telekkönyvi akadály vagy sem, első sorban maga a telekkönyvi hatóság illetékes, ebből önként következik, hogy azt a per bíróságának rendelkezésétől is függetlenül kell eldöntenie, mit az 1881: LX. t.-c. 136. §-ának az a szabálya is megerősít, mely szerint annak megbírálását, forog-e fenn telekkönyvi akadály vagy sem, «a megkeresett telekkönyvi hatóságnak)) tartja fenn. A jogossági alapelvnél (legalitás) fogva a telekkönyvi hatóságnak kötelessége megvizsgálni, hogy a megkereső bíróság bír-e a törvények értelmében hatáskörrel a kérdéses ingatlanra vonatkozó rendelkezés tekintetében. Ami már a kath. egyházi javakra vonatkozó s a forgalomkívüliségen alapuló telekkönyvi akadály szempontját illeti, annak kettős kizárólagos ismérve egyrészt a telekönyvbe bejegyzett ingatlannak oly megjelölése (körülírása), mely annak rendeltetését tünteti fel, másrészt az arra vonatkozó törvényes elidegenítési tilalom. Midőn ugyanis az elidegenítési és terhelési tilalom nem az egyéni akaratban, hanem a törvényekben gyökerezik, és a telekkönyvi bejegyzés tárgya oly ingatlan, melynek már magából a telekkönyvi megjelölésből kétségtelenül felismerhető az a jogi minősége, hogy közforgalom tárgyát nem képezi, az elidegenítési és terhelési tilalomnak, vagy mi ezzel egyértelmű: a közforgalmon kívüliségnek külön kitüntetése teljesen felesleges. Hazai jogunk szerint a kath. egyházi javakon kívül ilyenek a koronajavak is, melyek az országgyűlés beleegyezése nél5*