Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

Kölcsön 195 Az elsőbíróság arra az esetre, ha felperes részvénytársaság igazgatója: K. B. leteszi a főesküt arra, hogy felperes által a szóbanforgó regale-kötvényekben H. K. közadós cég részére 4000 frt lett kölcsön fejében kiszolgáltatva s hogy arra összesen 2906 frt 43 kr. lett H. K. cég által visszafizetve: a kereseti kérelemnek megfelelő marasztaló ítéletet hozott. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét részben megváltoztatta s a felperest a per tárgyává tett összegből 120 frt tőkére nézve keresetével feltétlenül elutasította, egyéb részeiben azonban azt helybenhagyta, a változtatást illető azzal az indokolással, liogy miután a mellékelt hivatalos tőzsdei árfolyamjegyzék tanusága szerint a 100 frt névértékű regale-kötvény 1891 szeptember i-én, a kölcsönvétel idejében, mint árú: 97 frt, mint pénz: 96 frt árfolyammal birt s e szerint tényleg H. K. azért pénzben 96 írtjával csak 3840 frtot kaphatott s minthogy a D) alatti elismervény szerint H. K. a kölcsönvétel után 9 nap múlva a 4000 frt névértékű regale-kötvényt, mint árút tartozott visszaadni, a tőzsdeárfolyam szerint pedig ilyent csak 97 frt árral szerezhetett meg s igy az eskü által megfizetettnek bizonyítandó 2906 frt 43 kr. összegen felül csak 973 frt 57 kr. marad fizetetlen, felperes a per tárgya összegéből 120 frt s járulékaira nézve a keresettel feltétlenül elutasítandó s az eskü letétele esetében is felperes kereseti követeléséből csak 973 frt 57 kr. tőke és kamata mondható ki valódinak. A kir. Kúria : A másodbíróság ítéletének az a része, mely szerint felperes 120 frtra nézve keresetével feltétlenül elutasíthatott, megváltoztattatik s a kereseti követelésnek eme 120 frtuyi részére nézve is, vagyis egészben, az elsőbíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok : A D., alatti okiratot illetően alperes tagadta ugyan általánosságban annak valódiságát és tartalmát, minthogy azon"ban az okiraton levő aláírásnak a közadóstól származását viszonválaszában nem tagadta, ellenvégiratában pedig beismerte s oly körülményt, mely az aláírás érvényességét és kötelező voltát kétségessé tehetné, fel sem hozott: ez az okirat a K. T. 313. §-a értelmében mind a közadós céggel, mind az ennek jogaiba lépett csődtömeggel szemben teljes bizonyítékot képez az abban elismert arra a ténykörülményre nézve, hogy a közadós cég 1891. szep13*