Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

Jogi személyek 9 parancs szerint többé ki nem váltható számos elzálogosított bir­tokok is teljes tulajdonukká válhattak, sőt az ősiségi nyiltparancs 20. §-a minden kivétel nélkül kimondotta, hogy az, aki az álta­lános osztrák polgári törvénykönyv hatályába lépte után végre­hajtási árverés útján nemesi fekvő javakat vesz, az a megvett jószág teljes tulajdonát szerzi meg. Az általános osztrák polgári törvénykönyv hatályba lépte­téséről szóló nyiltparancsok utalnak ugyan egész általánosságban a magánjogokat korlátozó külön szabályokra s ezeket, valamint az egyházközségeknek s ezek tagjainak öröklési képességére vonatkozó külön szabályokat is épségben hagyják; az abszolút korszakban sem tétettek azonban megfelelő intézkedések arra, hogy a holtkézről szóló törvényeknek minden irányban érvény szereztessék, amint 1848-ig sem gondoskodtak arról, hogy a jog­sérelemből (ex praejudicio) indított kereset esetén kívül a holt­kézi törvények ellenére történt szerzések hatályon kívül helyez­tessenek. Sőt az 1853. és 1854. évben kibocsátott legfelsőbb úrbéri nyiltparancsok, valamint a korábban érvényben volt és a későbbi törvények .folytán történt birtokszabályozások alkalmával is a vagyonosabb volt földesurak a katholikus plébánosoknak és plé­bániáknak számos helyen illetőségükön felül jelentékeny ingat­lanokat juttattak anélkül, hogy az ekként eszközölt szerzé­sek jogi érvénye bármely oldalról is kérdés tárgyává tétetett volna. Az amortizácionális törvényeknek az 1855. évben kötött, de az ország törvényei közé be nem iktatott konkordátum által el­törlésének ténye jogilag nem bírhatott ugyan megszüntető hatály­lyal, a hazai törvényeknek 1861. évben történt visszaállításával azonban a -holtkézi törvények a visszaállított élő törvények sorába tartozóknak még nem tekinthetők; mert amint ez már fentebb kifejtetett az ősiség és a királyi jogból folyó háramlási jog eltörlésével megszűntek azok a viszonyok, melyeknek védelme ezeknek a törvényeknek főcélja volt; és mert a hatályban fenntartott ősiségi nyiltparancs, ingatlan javaknak a korábbi hazai jogunk szerint szokásban volt elzálogo­sítását jövőre jogérvénytelennek nyilvánítván, a telekkönyvi jel­zálogrendszer behozatalával az egyházak, egyházi testületek s

Next

/
Thumbnails
Contents