Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

Magánjog ban nem terheli, a második esetben pedig az engedményes saját mulasztása miatt károsodik. Magánköveteléseknél, ha a jogügylet az adósnak személyes hitelén alapul, mindig bizonytalan az, hogy a követelés behajtható-e és azért törvényeink szerint az engedményező az ily követelések behajthatóságáért, hacsak az ellenkező ki nem köttetett, szavatossággal tartozik és ezen jogszabály alkalmazást nyert akkor is, mikor a követelés betáblázással volt biztosítva; mert a hitel-telekkönyvek behozatala előtt fennállott tulajdoni és birtokviszonyok általában bizonytalanok lévén, még az sem volt bizonyos, hogy a betáblázással terhelt javak az adós elvitázhatlan tulajdonát képezik-e? A betáblázási könyvek, a városi ingatlanok kivételével, általában a birtokállapotot sem tüntették ki s az adómentes nemesi birtokra nézve adózási földkönyvek sem léteztek, végre maga a betáblázás csak elsőbbséget adott, nem pedig dologbani zálogjogot. Ezen állapot azonban, miután az 1847/8: XV. t.-c. az ősiségét eltörölte, miután a hitel-telekkönyvek behozattak és a nemesi birtokok is adó alá vettetvén, azok jövedelmezősége és értéke a földadó alapján kiszámítható, teljesen megváltozott. Jelenleg ugyanis, ha a magánkövetelés jelzálogilag biztosítva van, az engedményes a követelés behajthatóságáról tudomást szerezhet magának; mert egyrészt a hitel-telekkönyvek s azok kiegészítő részét képező okirat-gyűjtemény, másrészt az adózási földkönyvek mindazon tényezőkről, melyekből a követelés behajthatóságát megbírálni lehet, ú. m. a jelzálog jövedelmezőségéről, esetleg annak vételáráról s ekkép értékéről valamint az átengedett követeles rangsorozatáról is felvilágosítást nyújtanak. Jóllehet tehát törvényeink szerint a magán-követelések behajthatóságáért az engedményező fél, az ellenkező kikötése nélkül szavatossággal tartozik; tekintve mindazonáltal, hogy a törvényhozás a telekkönyvek behozatalával mindenkinek módot nyújtott a jelzálogilag biztosított követelések behajthatóságáról tudomást szerezni és hogy az engedményesnek áll érdekében a behajthatóságról meggyőződni, mit ha elmulaszt, ez csak az ő veszélyére történhetik; végre, hogy a behajthatóság iránt netalán