Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

162 Magánjog 81. A felperes örökösök által a hitelező részére teljesített fizetés tényéből felperesek részére kettős jog származott. Az egyetemleges kötelezettségben állott örökhagyó jogán, ha ennek valamely megállapodás ellene nem áll, megilleti őket a visszkereseti jog a másik egyetemleges adóstárs ellen. Azon a jogon pedig, hogy mint örökösök a hagyatéki terhet ők fizették ki, jogot ny'ertek ahhoz, hogy követelhetik az alperes örököstársuktól annak az összegnek, amely a kölcsönvett 10,000 írtból az egyetemleges adóstárssal szemben H. L. örökhagyóra esett, oly arányban megtérítését, amely arányban az alperes örököstársuk a hagyatékban részesült. Ez utóbbi jog érvénvesítése ellen alperes a megállapított tényállás szerint kifogást nem is tett. Ellenben az előbb említett jogon, minthogy alperes az egyetemleges adóstársnak: H.-né Sz. M.-nak nem jogutóda, felperesek az alperes ellen jogosan fel nem léphetnek. Ezek szerint annak eldöntése, hogy alperes tartozik-e s mily összeggel a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt összegen felül, öröksége arányában a felperesek által kifizetett összeg megtérítéséhez hozzájárulni ? nem függ attól, mint ezt a fellebbezési bíróság tévesen felfogta, hogy H. L. örökhagyó a követelés biztosítása végett a hitelezőnek mily mérvben nyújtott zálogjogot; mert ez az egyetemleges adóstársak között létező viszony minőségére s az egymással szemben keletkezett jog és kötelezettség terjedelmére mi befolyással sincs ; hanem attól függ, hogy a 10,000 írtból mily összeg terhelte H. L. örökhagyót az egyetemleges adóstársa H.-né Sz. M. szemben a közöttük netán létrejött megállapodás, vagy ennek hiányában a fennálló jogszabályok alapján? és hogy mily arányban részesült alperes a H. L. után maradt hagyatékban? Minthogy azonban a fellebbezési bíróság az ekként perdöntővé vált azt a tényt, hogy a 10,000 írtból mily összeg terhelte H. L. örökhagyót az ő egyetemleges adóstársa H.-né Sz. M.-val szemben, egyáltalán meg nem állapította, s azt sem állapította meg kellő határozottsággal, hogy alperes mily arányban részesült a H. L. után maradt hagyatékban? ennek megállapítása nélkül pedig az ügy a felülvizsgálati eljárásban érdemi eldöntésre nem alkalmas, az 1893: XVIII. t.-c. 204. §-a értelmében a fellebbezési bíróság ítéletének fennebb