Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

150 Magánjog 73A kir. Kúria a másodbíróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja. Indokok: Előrebocsátja a kir. Kúria, hogy felpereseknek. azok a kereseti állításai, miszerint köztük és a magy. kir'. pénzügyminiszter, illetve az ennek felelőssége mellett működő közegek között a keresetben körülírt ingatlan, mint vétel tárgyára, a vételárra s ennek fizetési módozataira, valamint az átadás időpontjára megállapodások létesültek, sőt hogy alperes a teljesítést is megkezdte, ebben a perben nem döntő súlyúak s így az ezek tekintetében előterjesztett bizonyítékok mérlegelésének eredménye is közömbös. Döntő kérdés ugyanis elsősorban az, hogy az 1897: XX. t-e. 37. §-ának azzal a rendelkezésével szemben, mely szerint «az ingatlan állami vagyon elidegenítése csak külön felhatalmazási törvény alapján történhetik meg», a felperesek által vitatott megállapodások és részbeli teljesítések valódiságuk esetén létesítenek-e a kir. kincstárt mint az államot tulajdonosi minőségében kifejezésre juttató jogalanyt kötelező, tehát hatályos szerződési viszonyt ? A kir. Kúria ebben a kérdésben nemleges jogi álláspontra helyezkedett azért, mert az állam kormányának, illetőleg annak a tagjának (szakminiszternek), kinek rendelkezése alatt valamely ingatlan van, a közjogi állásából folyó és az 1848: III. t.-c~ 32. §-ában meghatározott felelősséggel járó rendelkezési joga nem terjeszthető ki olyképen, hogy a rendelkezése alá helyezett ingatlanra az 1897: XX. t.-c. 37. §-a szerint szükséges törvényhozási különös felhatalmazás nélkül a kir. államkincstárt kötelező hatállyal adásvevési szerződést köthessen és pedig annál kevésbé, mert e részben az utóbb idézett törvénybeli rendelkezés a miniszter jogkörét kifejezetten korlátozza. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy egyes esetekben a miniszterek által kötött szerződéseket a törvényhozás utólagosan hatályossá tette azáltal, hogy a már adásvétel tárgyává tett állami ingatlannak elidegenítését tudomásul vette s ily módon a törvény követelte felhatalmazást utólagosan megadta; mert a vevők szerződési jogai ezekben az esetekben is csak a törvényes meghatalmazás megadásával váltak hatályosakká és jogilag érvényesíthetőkké.