Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

S\eriődés 141 a felek előtt az okirat tartalma az általuk értett szerb nyelven megértelmezve lőn. Az okirat alaki érvényessége ellen intézett felperesi támadásnak az elsőbíróság, a másodbíróság által is elfogadott következő indokolással nem adott helyt. Az 1886 : VII. t.-c. 26. §-a kiegészítését képezvén a régi törvény 78. §-ának, ez tigyis értelmezhető, hogy az abban előírt alaki kellék, amennyiben az új rendelkezés nem tesz kifejezetten kivételt, megtartandó; vagyis, hogy csak a tolmács alkalmazása maradhat el, de a két tanú, vagy egy másik közjegyző jelenléte nem: ámde figyelembe veendő az is, hogy a felek által értett szerb nyelvre jogosítvánnyal biró közjegyző az okiratot az 1874 : XXXV. t.-c. 60. és 71. §-ai értelmében szerb nyelven tanuk jelenléte nélkül vehette volna fel. Ebből folyik, hogy a törvénynek ily értelmezése mellett az okiratnak a magyar állam hivatalos nyelvén való felvételéhez több alakiság kívántatnék meg, mint annak más nyelven való felvételéhez; már pedig a törvényhozóról nem tehető fel, hogy célszerű szükség nélkül ilyen intézkedést kívánt volna tenni a magyar nyelv hátrányára és más nyelv előnyére. A törvény" azonban nyelvtanilag is úgy értelmezhető, hogy a jelen esetben tanúk jelenléte mellőzhető, mert az 1886: VII. t.-c. 26, §-a kiegészítését képezvén az 1874 : XXXV. t.-c. 78. $-ának, ennek a végéhez illesztendő; tehát e szakasz negyedik bekezdéseként fog jelentkezni. Ez esetben tehát a két tanú, vagy egy másik közjegyző jelenléte csak a harmadik bekezdést megelőzően említett esetben szükséges; de nem egyszersmind az ezt követő bekezdésben említettben is. Ezekhez képest kétféle törvényértelmezés lévén lehetséges és általános jogelv lévén, hogy ilyen esetben az enyhébb illetve az az értelmezés alkalmaztassék, amely a félnek legkisebb hátrányával jár, amely mellett az ügylet megáll: a megtámadott okirat a felperes által panaszolt hiányból érvénytelennek nem tekinthető. A kir. Káiia határozatában az ellenkező álláspontot tette magáévá a következő indokolással: Az 1874: XXXV. t.-c. 78. §-ának első bekezdése szerint, ha valamely fél egyikét sem érti azon nyelveknek, melyeken a köz-