Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 2. kötet. Kötelmi és öröklési jog (Budapest, 1930)

Telekkönyvileg a másik házastárs nevén álló ingatlanról is lehetséges végrendelkezni (6293/1926. JH. II. 693.), amely esetben az ingatlan közszerzeményi jellegének bizonyítása az örököst terheli. Jegyzet: de bizonyítható a saját külön szerzemény is. Lásd még az 1956. §. után közölt határozatokat! //. ÖRÖKÖSNEVEZÉS. 1. Az örökös meghatározása. 1895. §. Áz örökhagyó végrendelettel egy vagy több örököst nevezhet. Ha a kinevezett egy vagy több örökös részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet ^tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény mást nem rendel. 1896. §. Hogy a részesített örökössé vagy hagyományossá van-e nevezve, erre nem a használt szavak értelme, hanem az intézkedés tartalma irányadó. 1897. §. Amennyiben a törvény mást nem rendel, az oly részesítettet, akinek a végrendelet szerint csak egyes hagyatéki tárgyak jutnak, kétség esetében nem lehet örökösnek tekinteni akkor sem, ha a végrendeletben örökösnek van elnevezve. 1898. §. Akinek az örökhagyó végrendeletében az egész hagyatékot vagy a hagyaték hányadrészét hagyja vagy akinek a hagyaték értékéhez képest jelentős értékű egyes hagyatéki tárgyakat juttat úgy, hogy feltehető akarata szerint azokat közvetlenül a hagyatékból kapja és a hagyatéki terhek viselésében is osztozzék, azt örökösnek kell tekinteni akkor is, ha a végrendeletben nincs örökösnek elnevezve. Akinek az örökös a végrendelet szerint a tiszta hagyatéknak valamely hányadát kiadni köteles, azt kétség esetében, nem lehet örökösnek tekinteni. 1899. §. Ha az örökhagyó az egyik részesítettnek minden ingó vagyonát, a másiknak pedig minden ingatlan vagyonát hagyta, kétség esetében mindegyik részesítettet örökösnek kell tekinteni. Ugyanez áll, ha az örökhagyó mindegyik részesítettnek csak egyes hagyatéki tárgyakat hagyott ugyan, de ezek a hagyatékot kimerítik. 1900. §. Ha az örökhagyó a hagyaték egyes tárgyairól rendelkezett és ezenfelül azt rendelte, hogy minden egyéb tárgy más valakinek jusson, kétség esetében az utóbbit kell örökösnek tekinteni. 1901. §. Ha az örökhagyó másra bízta annak meghatározásút, hogy több kijelölt személy közül melyik legyen az örököse és a megbízott nem határozhat, valamennyit örökösnek kell tekinteni. — 9L