Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

kötéstől számított hat hónapon belül született, akkor a férjjel szemben bizanyítható, hogy az anyával a fogamzás idejében közösült (4859/1913. MD. VIII. 133.); ha a házasfelek mindegyike évek óta más-mással folytat ágyassági viszonyt (3130/1914. Mu. VIII. 134); továbbá, ha a férj a gyermek születése napjától viszszaíelé számított 182 naptól 300 napig terjedő fogantatási idő alatt közösült ugyan feleségével, de ez utóbbi ebben az időben már terhes állapotban volt. (111.418/1927. Elvi élü.) III. Több gyermek törvénytelenítésének időszámítása esetében az utolsó gyermek születését megelőző 182. nap, az első ízben szülöttnél pedig a születést megelőző 300. nap veendő számításba. (555/1912. MD. VII. 172.) III. Nem támadható meg a származás törvényessége elévülés esetében, t. i. akkkor, midőn a házasság érvénytelensége az 1894:XXXI. tc. 54. §-ának e) pontja alapján már jogérvényesen kimondatott, a nem a felperes teherbeejtéséből származott gyermek törvénytelenítését célzó kereset beadásának határideje tekintetében ott, ahol az osztrák polgári törvénykönyv egyébként még hatályban van, nem az osztrák polgári törvénykönyv 156. §-a, hanem az 1894:XXXI. tc. 57. §-a nyer alkalmazást: tehát a kereset a gyermek születésétől számított egyévi határidő alatt adandó be (17. E. H.); ha a férj nem volt gátolva a megtámadási jog gyakorlásában és a gyermek születéséről tudva, annak törvényességét meg nem támadta, úgy ezt a jogot halála után oldalrokonai sem gyakorolhatják (I. 1414/1924. MD. XVIII. 63.); nem mondható ki törvénytelenítés az anyának a. bontóperben tett ama beismerése alapján sem, hogy a gyermek mástól született. (Rp. III. 2907/1923. — MD. XVII. 72.) vagy amikor a vőlegény a menyasszony terhességéről tudva, kötött vele házasságot (7358/907.) lévén ily esetre az a vélelem,, hogy a férfi jegyesével a gyermek fogantatási időszakában közösült; vagy amidőn a fogházban volt férjet felesége a fogantatás idejében meglátogatta (5545/1895.) IV. A törvénytelenítés örökjogi hatálya öröklési kapcsolatból való kiesés (1240/1912. MD. VI. 181.) V. A megtámadás joga. A gyermek törvényességének megtámadása kérdésében judikaturánknak az örökösödési perekre is alkalmazott szabálya az, hogy ez a jog az atya legszemélyesebb jogai közé tartozik, minélfogva ő ezt a jogot másra halálesetre szóló rendelkezéssel sem ruházhatja át. Ez a megtámadási jog csak kivételesen, abban az esetben száll át a férj örököseire, ha a férj nem tudott a gyermek létezéséről, vagy ha a férj a szükséges törvényes lépések megtételében gátolva volt (16. E. H.) A férj halála esetén az ő közvetett törvényes örökösei is jogosultak a megtámadásra, azok t. i., akik a születés törvényességének kimondása esetében utána örökölnének. (3028/1909. MD. IV. 62.) Ilyen esetben jogalap: a HT. 54. §. e) p-ia alapián jogerősen érvénytelenített házasság (1956/1910. — MD. IV. 183.) vagy az, hogy a férj bontóperben a gyermek törvényes származását két— 166 —