Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

vei való személyazonossága kétségtelen, a bíróság a holtnaknyilvánító határozatot a kérelmező meghallgatása után nyomozás nélkül hatályon kívül helyezheti; egyébként pedig hivatalból kinyomozza a tényállást és ennek alapján határoz. Az eljárásra és a fellebbvitelre ugyanazok a szabályok irányadók, mint a holtnaknyilvánító eljárásra, azzal az eltéréssel, hogy a holtnaknyilvánított részére ügygondnokot nem kell kirendelni. A holtnaknyilvánító végzést hatályon kívül helyező vagy kiigazító végzést lehetőleg mindazokkal közölni kell, akiknek a holtnaknyilvánító végzéfst kézbesítették. A holtnakyilvánító végzés hatályon kívül helyezése esetében a bíróság a felmerült költség viselésére vagy visszatérítésére kötelezheti azt, akinek kérelmére a holtnakyilvánítást kimondották, ha pedig az eljárás az árvaszéki ügyész kérelmére indul meg, azt, akinek érdekében az árvaszéki ügyész a holtnaknyilvánítást kérte. A halál tényének bírói megállapítása. 18. §. A jelen rendeletben szabályozott eljárást megfelelően alkalmazni keU abban az esetben is, ha világháborúval kapcsolatos események következtében (1. §. 2. bekezdése) — akár az 1. §. 1. bekezdésében meghatározott időben, akár azután — meghalt egyén halálának közokirattal nem igazolható tényét más módon akarják bizonyítani. A hirdetményben a halál idejére és helyére nézve a kérvénybea foglalt előadást fel kell venni. A végzésben ki kell tenni a halál idejét, ha pedig az meg nem állapítható, azt a napot, amelyen az eltűnt már kétségtelenül nem él. A bíróság a hirdétménjr kibocsátását mellőzheti, ha a kérelmező a belügyminisztérium III. osztálya által kiállított okirattal vagy egyéb módon olyan adatokat igazol, melyek az illetőnek halálát megnyugtatóan bizonyítják. A határozat közlése a hagyatéki bírósággal és az anyakönyvvezetővel. 19. §. A bíróság a holtnaknyilvánító vagy a halál tényét megállapító végzést jogerőre emelkedése után a hagyatéki bírósággal, valamint a holtnaknyilvánított vagy meghalt egyén községi illetősége szerint, ha pedig az ismeretlen, születési helye szerint illtékes anyakönyvvezetővel hivatalból közli (1894:XXXIII. tc. 74. §-a, 43.194—1895. I. M. sz. rendelet 5. §.). Ezt a bekezdést 1922. évi december hó 31-tól kezdődő joghatállyal a 63.848—1922. I. M. számú rendelet a következőkkel egészíti ki: A végzést a holtnakyilvánított vagy meghalt egyén születési helye szerint illetékes anyakönyvvezetővel kell közölni akkor is, ha a holtnak nyilvánított vagy meghalt egyén községi illetősége Magyarországtól a trianoni békeszerződés alapján elszakított területen volt; ha pedig születési helye elszakított területen vagy egyéb külföldön van, a végzést a budapesti IV. kerületi anyakönyvvezetővel kell közölni. Ezeket a rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha az ily esetben hozott jogerős végzések alapján anyakönyvi feljegyzés még nem történt. — 24 —