Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

a világháború következményekent előállott harcok vagy belső zavarok folyamán tűntek el. A háborúban 1916. évi december hó 31. napja után eltűnt egyének holtnaknyilvánítását külön rendelkezések fogják szabályozni. Jegyzet. Erről most már az 1922 június 13-án életbelépett 30.000— 1922. 1. M. sz. rendelet következő /. és 2. §-ai, valamint a 44200—1925. 1. M. sz. rendelet intézkedik. /. §. A 28.000—1919. I. M. számú rendeletben szabályozott eljárás szerint holtnak nyilváníthatók a háborúban eltűnt azon egyének is, akik az 1916. évi december hó 31. napja után, de még 1920. évi január hó 1. napja előtt tűntek el és azóta nincs semmi hír életbenlétükről, vagy akik az 1914. évi július hó 24. napja és áz 1917. évi január hó 1. napja közötti időben tűntek el s bár időközben volt is hír életbenlétükről, az 1920. évi január hó í. napja óta életbenlétükről nincs semmi hír. Ha az említett egyéneket illetőleg a halál időpontját a 28.000— 1919. I. M. sz. rendelet 3. §-ának 1. bekezdése szerint nem lehet megállapítani, haláluk idejéül az 1920. évi december hó 31. napját kell megállapítani. 2. §. A 28.000—1919. I. M. sz. rendelet 1. §-a értelmében háborúban eltűnt egyén az is, aki az ellenség hatalmába került, vagyis hadifogságba esett. Ennek folytán egyéb feltételek meglétében e rendelet alapján a hadifogságba esett nem csupán akkor nyilvánítható holtnak, ha magából a hadifogságból tünt el, hanem akkor is, ha hadifogságba jutván, a 28.000—1919. I. M. sz. rendellet hatálya alá tartozóra nézve az 1917. évi január hó 1., a jelen rendelet hatálya alá tartozóra nézve pedig az 1920. évi január hó 1. napja óta nincs semmi hír életbenlétéről. Az 1. bekezdés ellenére jogerősen elutasított kérelmet újra elő lehet terjeszteni. A 28.000—1919. 1. M. sz. r. 2. §-a. A holtnaknyilvánítást a házastárs, az örökös és ezeken felül mindenki kérheti, aki jogilag érdekelve van az eltűnt halálának megállapításában, valamint az árvaszék utasítására az árvaszéki ügyész is. E jogosultak a már megindított eljáráshoz csatlakozhatnak s az eljárást folytathatják. A 28.000—1919. I. M. sz. r. 3. §-a. Holtnaknyilvánítás esetében a bíróság azt az időpontot állapítja meg a halál idejéül, amelyben a halál beállta a holtnaknyilvánítási eljárás adatai szerint valószínű. Azt a napot és a napnak azt az időpontját, amely az eltűnt halála idejének vélelmezendő, a lehetőség szerint tüzetesen meg kell állapítani. Ily adatok hiányában a háborúban az 1914. évi július hó 24. napja és 1917. évi január hó 1. napja közöti időben eltűnt egyén elhalálozása idejéül az 1917. évi december hó 31. napját kell megállapítani. Ha a halál ideje csupán nap szerint van megállapítva, a halál időpontja ennek a napnak a vége. A 28.000—1919. I. M. sz. r. 4. §-a. A holtnaknyilvánítottról az a vélelem, hogy meghalt abban az időpontban, amelyet a holtnaknyilvánító végzés halála idejéül megállapít. A holtnaknyilvánítás nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy az eltűnt előbb vagy később halt meg, — 19 — 2*