Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

XXI nek a házassági jogról szóló 1894:XXX1. törvénycikk anyagát" mellőző álláspontját, felvette azonban — épen úgy mint a korábbi szövegek — a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:XX. törvénycikknek anyagi, magánjogi rendelkezéseit. Ezt az anyagot azonban a bizottsági szövegtől eltérően csoportosította, amennyiben a rokonságról szóló címből a szülő és a kiskorú törvényes gyermek közötti jogviszonyra vonatkozó hatodik fejezetet a kiskorúak feletti gyámságra vonatkozó rendelkezésekkel „A kiskorú gyermek jogállásáról" szóló címben foglalta össze, a gondnokság szabályaiból pedig új ötödik címet alakított. A Magánjogi Törvénykönyv lényegesen megváltoztatta a dologi jog anyagának elrendezését, amennyiben ezt a részt a bizottsági szöveg nyolc címe helyett csupán három címre tagolta. A tulajdonról szóló első címbe olvasztotta be a dolgokról és a birtokról szóló általános szabályokat és a második cím alatt tárgyalja a korlátolt dologi jogokat: a szolgalmakat, az építményi jogot, a telki terhet, a jelzálogjogot és a zálogjogot. A harmadik címet a telekkönyv anyagi magánjogi szabályai alkotják. A dologi jogi rész természetesen ismét magában foglalja a jelzálogjog szabályait is, amelyeket időközben a törvényhozás a kódex készülő tervezetéből kiemelt és a fejlődő hitelélet követelményeinek megfelelve az 1927:XXXV. törvénycikkben törvényerőre juttatott. A jelzálogjogról szóló fejezet új intézmények szabályait vette fel, nevezetesen a biztosítéki jelzálogjog átruházására, a telekadósságra, a jelzálogadóslevélre és a telekadóslevélre vonatkozó rendelkezéseket, az ingó tulajdonára és az ingatlan tulajdonára, a jelzálogjogra és a zálogjogra vonatkozó szabályokat külön-külön részletesen adja elő, ami nemcsak az anyagot teszi könnyebben megérthetővé, hanem az eltérő rendelkezések világosabb kifejtésére is alkalmat adott. A kötelmi jogi rész terjedelme alig változott, mert amíg a szerződés személyi kellékeire vonatkozó rendelkezések a személyi jogba vitettek át, másfelől az örökség vételére vonatkozó jogszabályok, amélyek a bizottsági szövegben az öröklési jog szabályai közt foglaltak helyet, a kötelmi jogba kerültek át (1438—1446. §§.). Ebben a részben — mint az utóbbi évek jogfejlődésének eredménye — kiemelést érdemel a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó 1150\ §. A kötelmi jogi rendelkezések érdemben alig módosultak, a szövegezés tekintetében azonban a bizottság ebben a részben is sok változtatást végzett. Az öröklési iog részben leginkább érvényesül a törvénykönyvnek az a célkitűzése, hogy az élő jogot fenntartsa. Az ily értelmében végbement átdolgozás e rész terjedelmének csökkenését is maga után vonta. A szöveg átdolgozása során a bizottság nagy jelentőséget tulajdonított a joganyag áttekinthetőségének és ezért a nagyobb fejezeteket alcímek közbeiktatásával részekre tagolta.