Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

vények összeütközésének kiegyenlítése végett az 1902 június 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik. Szövege a következő: 1. cikk. A házasság kötésének jogát a házasulok mindegyikének hazai törvénye szabályozza, kivéve ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten más törvényre utal. 2. cikk. A házasságkötés helyének törvénye megtilthatja a külföldiek házasságát, ha az ellenkeznék jogszabályai közül azokkal, amelyek megállapítják: 1. a rokonságnak vagy a sógorságnak föltétlen házassági akadályul szolgáló fokait; 2. azt, hogy feltétlen házassági akadály van azok között, akik oly házasságtörésben bűnösek, mely egyikük házasságának felbontására okot adott; 3. azt, hogy feltétlen házassági akadály van azok közt, akik el voltak ítélve amiatt, mert egymással egyetértve, egyikük házastársának élete ellen törtek. A fentemlített akadályok valamelyikének ellenére kötött házasság nem érvénytelen, feltéve, hogy az I. cikkben jelzett törvény szerint érvényes. Fentartva a jelen egyezmény 6. cikkének első bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazását, egyik szerződő állam sem kötelezi magát, hogy megköt oly házasságot, mely korábbi házasság vagy vallási jellegű akadály miatt ellenkeznék törvényeivel. Ily természetű akadály megszegése nem vonhatja maga után a házasság érvénytelenségét más országokban, mint csak ott, ahol a házasságkötés végbement. 3. cikk. A házasságkötés helyének törvénye megengedheti, hogy külföldiek házasságot kössenek az I. cikkben jelzett törvény akadályainak ellenére is, ha ezek az akadályok kizárólag vallási jellegű okokon alapszanak. A többi államoknak joguk van az ilyen körülmények között kötött házasságot érvényesnek el nem ismerni. 4. cikk. A külföldiek, hogy házasságot köthessenek, igazolni tartoznak, hogy az I. cikkben jelzett törvény szerint szükséges előfeltételek reájuk nézve fennforognak. Ez az igazolás történhetik akár oly tanúsítvánnyal, melyet a házasulok hazai államában nyert felhatalmazás alapján diplomáciai, vagy konzuli tisztviselők állítottak ki, akár pedig a bizonyítás bármely más módjának segítségével, feltéve, hogy a házasságkötés országának nemzetközi egyezményei vagy hatóságai az igazolást elengedőnek ismerik el. 5. cikk. Mindenütt érvényesnek kell elismerni alaki tekintetben azt a házasságot, amelyet annak az országnak a törvényei szerint kötöttek, ahol a házasság létrejött. Mindazonáltal megegyezés áll fenn aziránt, hogy azok az országok, melyeknek törvényhozása egyházi házasságkötést kíván, jogosítva vannak a polgáraik által külföldön az — 129 — 9