Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

zasság céljából tett kiadások erejéig kártérítéssel tartozik és köteles azt, amit neki a másik jegyes vagy annak rokona a kötendő házasság okából ajándékozott vagy az eljegyzés jeléül adott, természetben visszaadni, vagy ha ennek helye nem lehet, értékét gazdagodása erejéig megtéríteni; a másik jegyes vagy annak rokona által a kötendő házasság okából részére tett ajándékozási igéret pedig hatályát veszti. Az eljegyzéskor cselekvőképességében korlátolt jegyes kártérítéssel csak akkor tartozik, ha az eljegyzésbe törvényes képviselője beleegyezett. 157. E. ti. Az 1894:XXXI. tc. 3. §-a, mely az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes kártérítési kötelezettségét a házasság céljából tett kiadások erejéig állapítja meg, nem zárja ki azt, hogy az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek azért a kárért, amit ennek a házasság ígéretével kapcsolatosan egyéb cselekményeivel, avagy mulasztásaival szándékosan okozott, az általános magánjogi szabályok szerint felelősségre vonható legyen. Hasonló elvi élű 4667/927. Jegyzet. 1. Bírói gyakorlatunk szerint alapos ok az eljegyzéstől való visszalépésre: a másik jegyesnek az eljegyzés után megtudott undorító betegsége; a nő szüzességének hiánya; a vőlegénynek vagyoni viszonyaira vonatkozó valótlan állítása vagy bujakóros betegsége (5544—1909); a jegyesnek idegennel folytatott bensőbb ismeretségei eljegyzési szándékkal (1702—1912. MD. VII. 30.); a leendő apósnak kéteshírű házakból szerzett jövedelme (III. 4319—1920. MT. II. 70.); a tuberkulózis. (III. 1395—1921. MT. II. 122.) 2. Az ok nélküli felbontás következménye egyoldalú vétkesség esetében az, hogy a vétkes vőlegény megtéríteni köteles az eljegyzési lakomának költségeit, a kelengyetárgyak vételárát és a házassági ígérettel kapcsolatban egyéb cselekményével vagy mulasztásával szándékosan okozott károkat (5882—1904.); sőt marasztalható a szokásos és ismételt látogatásai során kapott ellátás költségeiben is. (III. 2950—1921. MD. XV. 50.) Mindkét jegyes vétkességének az előbbi állapotba való kölcsönös visszahelyezés a következménye. (1702—1902. MD. VII. 30.) A törvényes képviselő is felelősségre vonható, ha az eljegyzésnek alapos ok nélküli felbontásában ő is közreműködött. (846—1908.) Erkölcsi kár megtérítésének a férjhezmenés lehetőségének csökkenése címéri nincs helye (II. 3830—1915. MD. X. 48.), ellenben az eljegyzés felbontásának következtében keletkezett kedélybetegségért, mint a volt mennyasszony jövőbeli házasságát megnehezítő körülményért 2000 K-t, továbbá azért, mert az eljegyzésszegő vőlegény büfféslány jegyesét foglalkozásával való felhagyásra bírta rá, 2040 K elmaradt jövedelmet ítélt meg kártérítés fejében a kir. Kúria. (III. 85—1920. MD. XIII. 81.) Megítélendő a kártérítés — az elmaradt kereset erejéig — akkor is. ha a mennyasszony a neki biztosított állást vőlegénye kívánságára nem foglalta el. (III. 2950—1921. MD. XV. 50.) 4. §. A kártérítési és visszakövetelési jog engedmény, végrehajtás és öröklés tárgyát csak akkor képezi, ha a jogosult a keresetet megindította. 5. §. A 3. §-on alapuló keresetek az eljegyzéstől való viszszalépés napjától számított egy év alatt elévülnek. — 90 —