Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

72 A telekkönyvi rendszerrel kapcsolatos anyagi törvényeink pedig csak a jóhiszeműen szerzett nyilvánkönyvi jogokat védik, megengedik azonban a nyilvánkönyvi jogosulttal szemben is a rosszhiszeműség bizonyítását és ennek esetében a nyilvánkönyvön kivül szerzett jogok érvényesítését. Nem indokolható tehát anyagi jogrendszerünk is!zempontjából sem, hogy a telekkönyvön kivül jogot szerzett egyén a végrehajtatóval szemben a rosszhiszeműség bizonyításának lehetőségétől elzárassék. Hogy pedig az 1881 : LX. t.-czikk 168. §-a által engedett kereseti jog a jóhiszemű végrehajtató jogainak meghiúsítására, a végrehajtás folyamának jogosulatlan megakasztására felhasználható ne legyen: erre nézve kellő biztosítékot nyújt ugyanezen szakasz harmadik bekezdése, mely csak abban az esetben engedi meg az árverés felfüggeszétését, ha a felperes igényének alaposságát már a ikeresetben vagy a tárgyalás folyamán hitelt érdemlően kimutatta,, s ez esetben is feljogosítja a bíróságot, hogy az árverés felfüggesztését megfelelő biztosíték letételéhez köthesse. A törvényes alapot nélkülöző kereset tehát az árverés megtartását nem akadályozhatja s ennélfogva a végrehajtató jogaival szemben hatálylyal nem bir. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1892. évi ápril hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi október hó 7-én tartott teljes ülésben. 56. szám. (Lejárt váltó alapján előjegyzett zálogjog megtámadása.) Megtámadható-e az 1881. évi XVII. t.-czikk (csődtörvény) 27. §-ának 3. pontja alapján, a lejárt váltó alapján a telekkönyvi rendelet 88. §-a értelmében előjegyzett zálogjog, mely az 1881 : XVII. t.-cz. 27. §-ának 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos határidőn belül szereztetett? (8807/1891. P. számhoz.) Határozat: Lejárt váltó alapján a telekkönyvi rendelet 88. §-a értelmében előjegyzett zálogjog, mely az 1881. évi XVII. t--czikk 27. §-a 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos határidő alatt szereztetett, az 1881. évi XVII. t.-czikk 27. §-ának 3. pontja alapján is megtámadható. Indokok: A kir. Curiának 1884. évben kimondott s azóta állandóan követett elvi kijelentése szerint a megtámadási törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselekményektől, melyek által vagyonából valamit egyes hitelezők előnyére elvon, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak; s ennélfogva a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégítés s illetőleg biztosítás is megtámadható, mivel a végrehajtás utján szerzett kielégítésnél s illetőleg biztosításnál a végrehajtást szenvedettnek jogcselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesitettnek tekintendő.