Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

59 47. szám. (Utóörökös kijelölése törvényes osztályrész erejéig.) Szülők részéről tett azon végrendeleti intézkedés, melyben a kiskorú gyermekükre hátrahagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon — és pedig vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek kiskorúságban beállható elhalálozása esetére, vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek nagykorúságának vagy férjhez menetelének elérte előtt beállható elhalálozása esetére — egy harmadik személyre szálljon: korlátozza-e? és mennyiben korlátozza a gyermek végrendelkezési jogát a reá hagyott vagyonra nézve az esetben, ha elhalálozása ezen határidőn belől következett ugyan be, — de oly kort ért, melyben a törvény szerint érvényes végrendelet alkotására már képességgel bírt (3736/889 P. számhoz.) Határozat: Szülők részéről tett azon végrendeleti intézkedés, mely szerint a kisk. gyermekükre hagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon, — és pedig vagy azzal a kifejezéssel, «hogy a gyermek kiskorúságában beállható elhalálozása esetében» — vagy azzal a kifejezéssel, «hogy a gyermek nagykorúságának elérte, vagy a leánygyermek férjhez menetele előtt bekövetkezendő kimúlta esetében» — egy megnevezett harmadik személyre szálljon, a gyermek törvényes osztályrészére ki nem terjed; következőleg a reá akként hagyott vagyon azon értéke erejéig, mely törvényes osztályrészének megfelel, sem a gyermek végrendelkezési jogát egyáltalában nem korlátolhatja, sem a gyermek végrendelet nélkül elhalálozása következtében beállott törvényes öröklés érvényesítésének akadályul nem szolgálhat. Ellenben a hagyatéknak azon értékére nézve, mely a gyermek törvényes osztályrészét meghaladja* a szülők teljes szabadsággal jelölhetnek ki nemcsak serdületlen vagy serdült, hanem nagykorú gyermeküknek is utóörököst; s következve az erre irányzott helyettesítési intézkedésük az örökségre hivatott gyermek, végrendelkezési jogát, a hagyaték utóbb emiitett része tekintetében kizárja. Indokok: Tekintve, hogy az 1836. évet megelőző törvényeink szerint a szerzeményi vagyonra vonatkozó végintézkedés szabad gyakorlatában egyedül a jobbágyok voltak korlátolva, a mennyiben ezek szerzeményes ingatlan javaiknak csak fele részéről rendelkezhettek (Hk. III. rész. 30. czim, 1. §.), végrendelet és törvényes leszármazók nemlétében pedig szerzeményes javaik egészen a földes úrra szálltak, s ezen szigor, a szabad rendelkezés alá eső szerzemény fele része tekintetében csupán azáltal enyhült, hogy a Hk. III. rész, 30. czimének 4. §-a a jobbágyoknak azt a jogkedvezményt engedte meg, hogy serdületlen korú