Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

51 ideigl. törv. szabályok nem változtatták meg, sőt a 13. §. világosan kimondja, «hogy a házasság alatti közszerzeményre nézve a korábbi magyar törvények változást nem szenvednek», — holott a végrendelkezési jogra és a törv. örökösödés más eseteire lényeges változtatásokat foglalnak magukban, de e részben azóta sem hozatott ellenkező törvény, — önként következik, hogy amint azelőtt nem volt, ugy most sincs joga egyik házastársnak a másik ellenében a házasság tartama alatt a közszerzemény megosztását, álljon az ingó, vagy ingatlan vagyonból, követelni. De a közszerzemény biztositása sem követelhető a házasság tartania alatt. Ha ugyanis a biztositást szoros értelemben veszszük, ugy mint azt az 1881 :60. t.-czikk IV. czime tárgyalja, annak helye nincs azért, mert a közszerzemény létezése a házasság felbontásáig bizonytalan lévén, az ehhez való jog csak a házassági kötelék felbontása után, midőn a közszerzemény létezése bizonyossá vált, érvényesíthető. Ha pedig a biztositást oly értelemben veszszük, hogy az, ami a házasság alatt bizonyos időben szereztetett, bizton fennmaradjon azon időre, midőn a házassági kötelék megszűnik, ilynemű biztositásnak szintén nincs helye, mert törvényeink szellemében csak az képez közszerzeményt, ami a házasság megszűntével mindenik házasfél saját külön vagyona és az adósságok levonása után mint felesleg mutatkozik. Ezekhez képest nem lehet helye a biztositásnak sem az ingókra, sem az ingatlanokra nézve, ez utóbbiakra nézve pedig sem perfeljegyzés, sem a közszerzemény telekkönyvi kitüntetése által; a perfeljegyzéssel azért nem, mert annak csak akkor lehetne helye, ha a házasság tartama alatt a közszerzemény megosztása perrel követelhető volna, ez pedig a fentebbiek szerint meg nem engedhető, de különben is a perfeljegyzésnek a telekkönyvi rendelet és a kir. Curia 11. számú döntvénye szerint csak törlési pereknél van helye; a közszerzemény kitüntetésével pedig azért nem, mert a házasság megszűnte előtt nem lehet meghatározni, van-e közszerzemény. Mindezeknél fogva ki volt mondandó, hogy a házasság tartama alatt a közszerzeménynek sem megosztása, sem biztositása és pedig sem ingó, sem ingatlan vagyonra nézve meg nem engedhető. Magától értetődik egyébiránt, hogy ezen határozat ki nem terjed azon esetre, midőn a házasfelek egymástól már tényleg elváltak és közöttük a válóper, melyben a közszerzemény megosztása is követelhető, már folyamatban van. Ily esetben mindazon biztosítási intézkedéseknek helye lehet, amelyek törvény szerint valamely peres követelés biztosítására nézve helyt foghatnak. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. évi márczius hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi ápril hó 2-án tartott teljes ülésben. = Vagyonközösség erdélyi szász jog alapján; 1. 19. p. d. 4*