Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

39 A törvénynek jelzett czélja kölcsönösségen alapul. Egyrészt alkalmat kívánt nyújtani a hitelezőnek, hogy a hagyaték átadása előtt is adósa ellenében a lehetőséghez képest biztosítást kereshessen; de másrészt nem engedi meg, hogy az ily biztositás-keresés a nem adós örököstársak zaklatásáig fajuljon és ezeket oly joglépések megtételére kényszerítse, melyeknek megfelelő jogviszony hiányában, tulajdonképen alapja sincs. A jelzett feltételes zálogjognak az átadás utáni fentarása nemcsak az ingatlanok tényleges felosztására, hanem az örökösöknek azon jogára is gyakorolna bénitó befolyást, hogy a hagyatéki ingatlanokat, miként ezt a tkvi rend. 73. §-a megengedi, az átadás előtt szabad kézbőli eladás utján értékesíthessék; mert a venni szándékozók azon tudatban, hogy költséges és talán kétes kimenetelű pert folytatni lesznek kénytelenek, vagy nem, bocsátkoznának a vételbe, vagy az örököstársak kárával sokkal csekélyebb árt ígérnek és ekként a vételi kedv és a szabad verseny kifejlődése apasztatnék. Ámbár nincs kizárva, hogy az igy biztosított hitelező zálogjogától rosszhiszemüleg, kijátszás utján megfosztatik: a már kifejtetteknél fogva még ez esetben sem tartható fenn a kérdéses feltételes zálogjog bejegyzése, illetőleg a hagyatékhoz tartozott ingatlanok és követelések harmadik személyek irányában mintegy vinculálva nem maradhatnak, hanem a hitelező a mala fides és dolus bebizonyítása mellett a károsító ellen csakis kártérítési keresettel léphet fel. Az időleges fentartásnak azonfelül czélja sem volna; mert kétségtelen, hogy a tkvi rend. 74. §-a értelmében nyert feltételes zálogjog csak a személyes adós irányában válhat feltétlenné, a bejegyzett harmadik személyek ellenében tehát a hitelező, kikkel semmiféle jogviszonyban nem áll, zálogjogát alkalmas kereseti kérelemmel érvényesíteni teljesen képtelen volna; de különösen nem igényelhetné azt, hogy a nyilvánkönyvi tulajdonukba átment ingatlanok határozatlan időre, vagyis addig lekötve maradjanak, mig ő vélt jogának érvényesítését megkísér leni jónak tartja. Ami végre az 1881 : LX. t.-cz. 138. §-ának intézkedését illeti, ez a ttelekkönyvi rend. 74. §-ának a most kifejtett törvényes módon való alkalmazására változtató befolyással nem lehet; mert az idézett szakasz az örökösnek hitelezőjét feljogosítja ugyan, hogy az adósra tényleg szállt örökségi jogot ehelyett annak utján érvényesíthesse; de midőn az átadás, adósa mellőzésével már megtörtént, feltételes zálogjogának törlését tűrni kénytelen, mint az örökösödési jog be nem következésének eredményét. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1886. évi május hó 21-én tartott teljes üléséből. Hitelesített az ugyanazon évi június hó 18-án tartott teljes ülésben. = örökjogi döntvények: 8., 12., 42., 43. és 47. p. d.-ek. A telekkönyvi rendtartásra vonatkoznak a 11., 20., 29., 36., 39., 45., 48., 48., 56., 61. és 72. p. d.-ek.