Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
35 Indokok: Az 1848. előtti hazai törvénykezés abban, hogy a kereseti követelés csak a kereset beadása után, a per folyama alatt járt le, akadályt a követelés megítélésére nem látott. Felmerült ez a kérdés nem egyszer, különösen a zálogváltó perekben és ugy oldatott meg, hogy az időelőttiség kifogása, ha a visszaváltási idő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett, figyelembe nem vétetett. (Dec. 15. ad rel. pign. in div. Com. — Frank, közigazság törv. II. 570—1. 1. v.) Csak az 1852-iki ideiglenes p. perrendtartás hatálya alatt kezdett itt-ott keletkezni az ellenkező gyakorlat, mely a keresetet mint időelőttit elutasitandónak mondotta olyankor is, midőn az időelőttiségi kifogás alapjául vett tényleges állapot, az első birósági Ítélet hozatalakor már megszűnt és ellenkezőre változott volt az által, hogy a kereset inditásakor még be nem kevetkezett, teljesítési határidő a per folyama alatt lejárt. Pedig az a gyakorlat nem volt követelménye az Írásbeli eljárás rendszerének; és arra az .1852-iki. perrendtartásnak — egyébként a szigorú alakszerűség szellemében intézkedő — szabályai sem nyújtottak támpontot. E tekintetben dr. Schuster Ferdinánd, ama perrendtartás 294. §-ára vonatkozólag azt irta, hogy «a dilatorius kifogások az iratok becsomózásától fogva az Ítélethozatalig letelt időfolyás által is hatálytalanokká válhatnak, s hogy ezt a biró mindenesetre tartozik figyelembe venni. (Schuster, Civ. Proc. 491. 1. 4.) A bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék is egy 1852. évi ápril l-jén 3204. sz. alatt kelt elvi jelentőségű határozatában — természetesen az Írásbeli eljárás álláspontjáról — kimondotta, hogy «a biró által figyelemre méltatandók a kereset indítása után bekövetkezett tények is, nem lévén kivétel nélkül szükséges, hogy, a kereseti jog ugy állapittassék meg, mint ahogy az a kereset benyújtásakor állott fenn.» (A. öst. Ger.-Zeit. 1853. No. 1.9.) Ily szellemben fejlődött általában a törvénykezési gyakorlat az írásbeli eljárásban, méltányoltatva — 1848. előtt ugy, mint azután — a magánjogi német irodalom által is. (Savigny, Syst. VI. 263. §.; Schmid, Arch. für civ. prax. XXX. kötet; Vangerow, Pand. I. 160. §. No. 3., Unger, Syst. II, 131: §: not: 1.; Windscheid, Pand. I. 128. §. not, 5. stb.) Nem is indokolható a jogszolgáltatás érdekeinek szempontjából az, hogy az időelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, midőn a teljesítési határidő a per befejezte előtt lejárt. Mert a formáknak az eljárás minden nemében az a rendeltetésük, hogy az anyagi jognak biztosítékul szolgáljanak és az anyagi igazság, hogy a törvénykezés egyedüli czéljához képest érvényesülhessen, nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kívánja; — az oly eljárás pedig, mely a bírót az ő szemei előtt elenyészett kifogás méltatására kényszeríti, természetellenes és sérti a jogérzetét magának a bírónak is. Ama tan, mely szerint a birói ítélet a litis contestatio idő3*
