Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)
263 nek csak fél idő tartamáig lehet a vizsgálati fogságban kitöltött időt beszámítani ? Vagy pedig ugy értelmezendő: hogy a vizsgálati fogság a vádlottra szabott büntetésnek annyi idő tartamát pótolhatja, amennyi időt vádlott tényleg a vizsgálati fogságban kitöltött, s igy esetleg a vizsgálati fogság beszámítása, az egész büntetést is kiegyenlitheti-e? (10.330/1881. 1. f. i. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogyaBtk. 94. §nának első rendelkezése világosan azt tartalmazza, hogy a vizsgálati fogságnak vádlott hibáján kivüli hosszú tartama az elitéltnek szabadságvesztés büntetésébe beszámítandó; tekintve, hogy a törvény ezen rendelkezésével az idézett szakasz második rendelkezése sem áll ellentétben; tekintve, hogy az egész szakaszban nincs oly rendelkezés, melyben az mondatnék: hogy ha a vizsgálati fogság jogtalanul, vagy vádlott hibáján kivül rendeltetett el és foganasittatott, az indokolatlan vizsgálati fogságnak még ezen esetben sem egész tartama, hanem annak csakis valamely része, illetőleg fele számítandó be büntetésébe; tekintve, hogy a többször idézett szakasz második rendelkezését viszonyítva az előbbihez, mindkettő csak azt jelenti, hogy a vádlott hibáján kivül valósággal Mállott vizsgálati fogsággal egyenlő tartamú szabadságvesztés-büntetés mondassék a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek, vagyis, hogy hosszabb idő még azon esetben sem számittassék be vádlott részére mint vizsgálati fogság, ha ez utóbbi súlyosabb lett volna, mint a vádlott ellenében itéletileg megállapított büntetésben kimondott szabadságvesztésbüntetés, például, ha az Ítélet államfogházra vagy elzárásra szólana; tekintve, hogy a 94. §. azon intézkedésének, mely a beszámitandó vizsgálati fogság tartamának meghatározását a biróra bízza, értelme éppen az: hogy az imént megjelölt határ között a büntetésnek azon részét, mely a vizsgálati fogsággal kiszenvedettnek veendő, a bíró a megállapított büntetés és a vizsgálati fogság között létező súlyarányhoz képest belátása szerint állapítsa meg: tekintve végre, hogy amint egyrészről a mondottaknál fogva, a törvény alapján többet, mint amennyit vádlott vizsgálati fogsága által önhibáján kivül szenvedett, soha és semmiféle körülmények között nem számithat be a biró; ugy másrészt épen a suly szerint való mérlegezésénél fogva, nem lehet egy bizonyos határozott tartamú vizsgálati fogságot, ugyanazon tartamú fegyházzal vagy börtönnel azonosítani, hanem a vizsgálati fogság enyhébb voltánál fogva, annak csak bizonyos hosszabb tartama felelvén meg a snlyosabb fegyháznak vagy börtönnek, az utóbbiakból csak egy arányos a vizsgálati fogságnál mindenesetre rövidebb tartam lesz kitöltöttnek kimondható:
