Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

258 nánt egyedül a zálogjog előjegyzését jelöli me.g, az ingatlanok haszonélvezetének zár alá vétele, mint oly további jogcselekmény, amelynek előfeltételét a zálogjogi előjegyzés igazolása képezi, a biztosítási végrehajtás eseteiben kizártnak tekintendő. Mig továbbá az ingatlanokra elrendelt biztosítási végrehajtás foganatosítása s a foganatosított biztosítási végrehajtás feloldása tekintetében a 230. és 231. §-ok a zálogjog előjegyzésén, illetve az előjegyzett zálogjog kitörlésén tul terjedő intézkedéseket nem tartalmaznak, pedig a törvény a zárlat különböző eseteiről tüzetesen intézkedik, jelesül a 237. §. f) pontjában és a 245. §-ban a jelzálogul szolgáló ingatlan állaga zárlat által való biztosításának, a 240. §-ban pedig a vitássá vált használati jog zár alá vételének módját részletesen szabályozza. Ezekből a rendelkezésekből is az következik, hogy az ingatlanok haszonélvezetének, mint külön végrehajtási alapnak zár alá vételét a törvényhozás a biztosítási végrehajtás eseteiben megengedni nem czélozta. A biztosítási intézkedéseknek a végrehajtási törvényben foglalt két neme közül csupán a zárlatnak van meg az a joghatálya, hogy az az ellenfélnek a vitás dolog vagy jog felett való rendelkezési jogát megszünteti vagy korlátozza; ellenben a biztosítási végrehajtásnak czélját az képezi, hogy a vitássá vált készpénzbeli követelés az adós vagyonára feltételesen szerzendő és végrehajtható birói határozattal vagy egyezséggel igazolandó zálogjog által biztosittass ék. Eme czél elérésére pedig, mindaddig, mig a haszonélvezetet az ingatlanoknak azok állagától el nem választott gyümölcse, illetve jövedelme (függő termés, le nem járt bérösszeg) képezi, jogsegélyt nyújt a törvény a 210. §. második és a 212. §. harmadik bekezdésében foglalt amaz intézkedésével, mely szerint a zálogjognak az ingatlanok haszonélvezetére történt előjegyzése folytán kielégítési elsőséget biztosit a hitelezőnek abban az esetben, ha utóbb akár ez, akár más hitelező a haszonélvezetet kielégítési végrehajtás utján végrehajtási zár alá véteti. Ha pedig a haszonélvezet az ingatlanoknak oly gyümölcséből, illetve jövedelméből áll, mely az ingatlanok állagától történt elválasztás folytán az ingó vagyon jogi természetét veszi fel (beszedett termés, lejárt bér), ebben az esetben a hitelező a követelésére nézve magát a beszedett termésre, illetve lejárt bérkövetelésre, mint ingó vagyonra vezethető biztosítási végrehajtásnak foglalás és becslés által való foganatosításával biztosithatja. Kelt Temesvárott, a kir. ítélőtáblának 1897. évi deczember hó 4-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1898. évi január hó 15. napján tartott teljes ülésben. = 298/1901. eln. sz. A jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat a kar. Ouriának az 1890: XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1901. január 25-én tartott polgári teljesülésében hozott és 1901. évi márczius 1-én hitelesített XXII. számú döntvényével helybenhagyatott.