Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

1 5 ben az ősrégi rendelet 22. (az erdélyi részeket illetőleg 21—25.) §§-ai értelmében elenyészettnek nem tekinthető. Indokok: A zálogszerződésben, illetőleg a törvényes sza­bályokban megállapított zálogos idő a zálogbaadás napjának meg­felelő naptári napon még nem járt le azért, mert a zálogtartó ezen nap eltelte előtt a birtok kiadására nem kötelezhető, kö­vetkezve ezen kötelezettségnek megfelelő jognál fogva felperes a zálog kibocsátását elébb nem követelheti, mint az azt kö­vető napon. Az ősiségi rendeletek idézett §§-ai értelmében a visszavál­tási jog a zálogos idő letelte után egy év alatt lévén érvénye­sítendő, ezen év az napon még nem járt le és így az érintett napon beadott keresettel érvényesített jog sem tekinthető el­enyészettnek. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1884. évi június hó 23-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 27-én tartott teljes ülésben. == A zálogváltásra vonatkoznak a 7. és 36. p. d.-ek. 14. szám. (Szavatosság bekebelezett követelés átruházásánál.) Bekeblezett követelésnek visszteher melletti átruházása ese­tében az engedményező tartozik-e szavatossággal az átengedett követelés behajthatóságáért? (4773/1882 2326/1878 3641. és 3642/1883 P. számokhoz.) Határozat: Bekeblezett követelésnek visszteher melletti átruházása esetében az engedményező az átengedett követelés behajthatóságáért szavatossággal rendszerint nem tartozik. Indokok: Annak, hogy az engedményező az átengedett követelés behajthatóságáért szerződésbeli kikötés nélkül is sza­vatossággal tartozik, törvényes alapja abban fekszik, hogy min­den terhes szerződés szavatossági kötelezettséget von maga után. Ha az engedményezés idejében az átengedett követelés be­hajtható volt és az már az engedményezés után felmerült körül­mények miatt vált behajthatlanná, az engedményes bérmente­sítést ép ugy nem követelhet, mint nem követelhet akkor, ha az átengedett követelésről már az átengedés idejében tudta, vagy kellő gondosság mellett tudhatta, hogy az adós vagyoni viszonyai, vagy más okok miatt behajthatatlan; mert az első eset­ben az engedményezőt jogellenes cselekmény vagy- mulasztás egy­általában nem terheli, a második esetben pedig az engedmé­nyes saját mulasztása miatt károsodik. Magánköveteléseknél, ha a jogügylet az adósnak szemé­mélyes hitelén alapul, mindig bizonytalan az, hogy a követelés be­hajtható-e és azért törvényeink szerint az engedményező az ily követelések behajthatóságáért, hacsak az ellenkező ki nem köt-

Next

/
Thumbnails
Contents