Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

234 Általános szabály az, hogy a párbér egyéb jogalkotó tények hiányában, csak a parochia kötelékéhez tartozó híveket terheli és hogy e teher mérvének és módozatainak kútforrása a visitatio canonica. Ennek folytán a parochia kötelékébe nem tartozók, különösen más vallásúak, már a bevett vagy tűrt vallásfelekezeteknek egyébként is egymástól önálló voltánál fogva is párbérszolgáltatásokra csak akkor kötelezhetők, ha erre bármely uton személyes kötelezettséget vállaltak, vagy ha a párbérszerződés vagy más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré vált, vagy végül, ha a párbért a politikai község átvállalta (aversio), ellenben ezek iránt nem bir nyomatékkal a nem birói uton történt esetleges marasztalás és visitatio canonicában a párbér szolgáltatásának házak vagy telkek után feltüntetése; mert a m. kir. Curia 30. és 31. számú polgári döntvényeiben már kimondotta azt: hogy ha a katholikus lelkész részéről párbérszolgáltatás iránt folyamatba tett ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, illetve, midőn az a kérdés vált vitássá, ha vájjon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e? az ügy eldöntése a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik; és hogy az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanon nyugvó dologi tehernek tekintessék. A visitatio canonica rendeltetése volt az is, hogy a híveknek párbér iránti kötelezettségét, ennek mérvét és módozatait a tényleges állapothoz képest feltüntesse; — a visitatio canonica szokás és részben egyházhatósági rendelet folytán a törvényes bizonyság (legale testimonium) a földesúr és az illető község elöljárói közbenjöttével eszközöltetett. A most eldöntendő kérdésben idézett okirat latin szövegű bekezdésében Rudnay Sándor azidőbeli esztergomi érsek jelenti ki azt, hogy miután Eperjes egyházilag, mint fiókegyház a tallósi parochiához tartozik, az eperjesi birtokosok és földesúr a tallósi parochiából kiválásért és Eperjesen önálló parochia fölállításáért folyamodván, — ő ezt a kérelmet méltányolta és hogy a felállítandó uj parochia rendezése czéljából a törvényes bizonyság (legale testimonium) jelenlétében egyházi és földesúri megbízottakból vegyes bizottság alakult. A kérdéses okirat további szövege a következő: Mi alulirt Eperjes község valjuk e levelünk rendével, hogy minekutána a méltóságos földesurunk azon legalázatosabb könyörgésünkre, hogy a számunkra az előadott okokra nézve Eperjesen egy lelkipásztort rendelni és nekünk egy helybeli plébániát, valamint szinte Oskolát felállíttatni méltóztatna, ugyanebbeli buzgó óhajtásunkat nemcsak kegyelmesen elfogadni, sőt a vele