Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

194 vényesitendő követelés erejéig gyakorlása, az 1881. évi LX. t.-cz. 1. §-a által végrehajthatónak nyilvánított közokiraton alapszik; A végrehajtási jog gyakorlásának mérvét a végrehajtható közokirattal megállapitott jogigény terjedelme és a végrehajtási törvény rendelkezései határolják. Végrehajtható Ítélet alapján a megítélt igénynek végre­hajtás utján kielégítése iránt szerzett jog vagyis maga a végre­hajtási jog kihat mindarra, ami avégett szükséges, hogy az íté­letnek foganat szereztessék. A végrehajtási költségek, melyeknek a végrehajtás elren­delés iránti kérvény költsége is részét képezi, nyilván e fogalom! alá vonhatók. Már pedig a végrehajtási költségeket illetőleg az 1881. évi LX. t.-cz. 27. §-a kifejezetten akép rendelkezik, hogy ezeket a marasztalt fél viseli akkor is, ha a perköltségek viselésére nem köteleztetett. Tekintve már most, hogy oly esetben, midőn a végrehajtás tárgyát csupán valamely ingatlannak birtoka képezi, az ennek miként foganatosítását szabályozó 1881. évi LX. t.-cz. 221. §-ának második bekezdése a végrehajtási jog alapján érvényesíthető kielégítés mérvét, vagy az eljárás módját nem korlátozza, sem ezen törvény I. czimében foglalt általános határozatoktól elté­rőleg nem rendelkezik, miből következik, hogy valamely ingat­lan birtoka iránt folytatott perben hozott marasztaló ítélet alap­ján szerzett (1881 : LX. t.-cz. 1. .§.) végrehajtási jog érvényesí­tése a marasztalt féllel szemben a végrehajtási költségeket ille­tőleg az 1881. évi LX. t.-cz. 27. §-a nyer alkalmazást; következik továbbá, hogy midőn a végrehajtási kérvény alapjául nem pénzbeli marasztalást tárgyazó határozat szolgál, a végrehajtási költségekre nyerendő végrehajtási jog szempont­jából más eljárás, mint a pénzbeli marasztalást tárgyazó ítélet alapján nyerendő végrehajtási joghoz nem kívántatik; következik végre, hogy a végrehajtási törvény 27. §-ában rendelt értesítésnek csupán az a czélja, hogy a végrehajtást szen­vedett a megállapitott költség mennyiségéről értesüljön, de a végrehajtási eljárás bármely szakában felmerült és igy a végre­hajtás kérvényezéseért megállapitott költség iránti rendelkezés­nek külön jogerőre emelkedésétől, ily költség tekintetében az ítélet alapján szerzett és minden végrehajtási költségre kiható végrehajtási jog gyakorlása függővé nem tehető: az 1881. évi LX. t.-cz. 11. és 27. §-aiban foglalt elvi kije­lentések alapján ennélfogva kétségtelen, hogy e törvénynek fen­nebb idézett 221. §-a értelmében vezetendő végrehajtás esetében is, ha a birtokbaadást rendelő jogérvényes ítélet alapján a vég­rehajtási költségek erejéig is kért végrehajtás elrendeltetik, a végrehajtási kérvénynek a most felhívott 11. §-a értelmében csu­pán megállapítást igénylő költségeiért a kielégítési végrehajtás a marasztalt fél ellen egyidejűleg elrendelhető. Ezen érvek helyességét támogatja az a szempont is, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents