Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

182 legesség szerint, amint azzal szemben 200 frt értéken felüli viszonkereset támasztatik, vagy nem, a felülvizsgálat majd helyt foghatna, majd ki lenne zárva, sőt előállhatna az az eset is, hogy 50 forinton aluli perekben, melyekben az 1893: XVIII. t.-czikk 126. §-a szerint a felebbezés is ki van zárva, a felülvizsgálatot ha a kereset ellen 200 forint és esetleg 500 frt értéket meghaladó viszonkereset támasztatnék, a kir. Ítélőtábla, illetve a kir. Curia gyakorolná. Ha tehát a 181. §-nak kétséget kizáró világos eredeti jelentőségét félreismerni nem akarjuk, akkor nem engedhető meg az, hogy puszta esetlegességtől tétessék függővé, mikép e szakasz egyszer megszorító, másszor meg kiterjesztő értelemben alkalmaztassék. De figyelmet érdemel még az is, hogy maga a törvényhozó azáltal; mert a 181. §. szerkezetében a viszonkeresetről még csak említést se tesz, világosan ki akarta fejezni azt a czélzatát, hogy legyen a sommás kereseteknek értékhatár szerint félreismerhetlenül összeg szerint megjelelt oly része is, mely a felülvizsgálatból egészen kirekesztve maradjon; — részint azért, mert ezekben a perekben az ujabban alkotott felebbezési rendszer a feleknek elég megnyugtató biztosítékot képes nyújtani, részint pedig azért; mert eze'k a perek a felülvizsgálat költségét rendszerint amúgy sem birnák meg. A törvényhozó valódi szándéka tehát 181. §. határozott intézkedése alól kivételt megállapítani egyáltalában nem kivánt, amiből önként következik az, hogy kivételt annak az alkalmazásánál sem szabad tenni, vagyis a 181. §. intézkedését szoros magyarázatunak kell elfogadni. Habár az 1893 : XVIII. t.-czikk 43. §-a megengedi is azt, hogy a biró az előtte folyamatban levő s egymással összefüggő pereknek az egyesítését elrendelhesse, ez a körülmény sem fogadható el érvül arra nézve, hogy a viszonkeresettel érvényesített követelés értéke szabályozza a felülvizsgálati értékhatárt, mert a viszonkeresetnek ugyanabban a perben való együttes eldöntése egyáltalán nem vonható perjogilag a perek egyesítésének fogalma alá, miután a perek egyesítése két, esetleg több különálló keresetet tételez fel, mig ellenben viszonkereset támasztása esetében csupán egy kereset létezik; de különben is a most idézett 43. §. szerinti peregyesitésnek nyilván az a czélzata, hogy az egymással összefüggő perekben az esetleges ellentétes határozatok elkerültessenek és ezekre vonatkozóan a jogegység megóvassék; itt tehát a bírónak a peres kérdések helyes megoldására vonatkozó ténykedése forog fenn, amitől a viszonkereset lényegesen eltér. Mindezek alapján ki kellett mondani, hogy abban az esetben, ha a viszonkereset tárgyának értéke a 200 frtot meghaladja, ellenben a kereset tárgyának értéke a 200 frt értéket meg nem