Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

153 t.-czikk alkotásánál kifejezést adott volna, amint hasonló szándékának és akaratának kifejezést adott a biztosítási végrehajtás elrendelhetőségének szabályozásánál. Ugyanis: az 1881 :LX. t.-czikk 223. §-a. szerint a kereset beadásával egyidejűleg, vagy a kereset beadása után, a felperes kérelmére biztosítási végrehajtás rendelendő, ha a kereset tárgyát készpénzbeli követelés képezi, és ugy a követelés összege, mint lejárta közokirattal, vagy teljes bizonyerejü magánokirattal, vagy törvényes kellékekkel ellátott és el nem évült váltóval van igazolva, amennyiben a felperes a veszély valószínűségét kimutatja. Ugyanezek alatt az előfeltételek alatt, tehát — a felperes kérelmére — feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján, a felebbezési határidő eltelte előtt, szintén helye van a biztosítási végrehajtásnak. Továbbá az 1881 : LX. t.-czikk 224. §-a szerint készpénzkövetelés iránt indított perben hozott feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján, biztosítási végrehajtásnak van helye, ha az alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal biró felebbezéssel élt, vagy ugyanilyen hatályú igazolási kérelmet adott be. Váltóperekben pedig biztosítási végrehajtásnak van helye akkor is, ha a fizetést, vagy biztosítást rendelő sommás végzés ellen kellő időben kifogások (tehát csak az alperes részéről) adattak be. Végül a 225. §. szerint lejárt, de két évnél nem hosszabb időről hátralékban levő bérpénz, vagy haszonbéri összeg erejéig, a bérbeadó, —tehát a'felperes — kérelmére, veszély valószínűsége és a követelés összegének igazolása nélkül elrendelendő a biztosítási végrehajtás, ha a bérleti viszony kimutattatik. A 226. §. szerint pedig, ha a per tárgyát nem készpénz képezi, a per tárgya valószínű pénzértékének megállapítására szolgáló adatokat a felperes bemutatni köteles. Ezekből a rendelkezésskből nyilvánvaló, hogy a meghatározott feltételek mellett, csak a felperesnek adatott meg a jog a biztosítási végrehajtást kérni. Ha tehát szükségesnek találtatott, hogy a biztosítás feltételei és az ahhoz való jogosultság ilyen szigorúan csak a felperes javára állapíttassanak meg, ugyanilyen szigorú rendelkezések foglaltattak volna a törvénybe akkor is, ha a végrehajtáshoz való jog, az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-a esetében, kizárólag a felperes részére czéloztatott volna megállapittatni, valamint akkor is, ha az idézett szakasz esetében a végrehajtás csak a per valamely külön tárgyára korlátozandónak találtatott volna. Azonban a törvényben ilyen kizárólagosság vagy korlátozás meg nem állapíttatott, a törvényeknek ebben az irányban rendelkező szövege tehát csak annak értelme szerint magyarázható és a rendelkezés ennek a szövegnek megfelelően alkalmazandó, vagyis rendes perekben hozott azok az ítéletek, melyek a másodbíróság által helybenhagyattak, a helybenhagyás terjedelme sze-