Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

151 tartozik. És ez a fizetési kötelezettség abban az időpontban válik esedékessé, amelyben az ingatlanság a kevesebbet igérő visszárverési vevőre leüttetett. Az alapárverési késedelmes vevőnek ez a fizetési kötelezettsége meg nem szűnik akkor sem, ha a visszárverés ellen utóajánlat adatik be, mert utóajánlat esetén a telekkönyvi hatóság, a 187. §. szerint csakis magát az árverést nyilváníthatja hatálytalannak, de a visszárverésnek ez a hatálytalanná nyilvánítása ép oly kevéssé oldhatja fel az alapárverési késedelmes vevőt a külömbözet pótlása iránt fennálló fizetési kötelezettsége alól, mint nem oldotta őt fel e kötelezettség alól az sem, hogy már az alapárverés is hasonlóul hatálytalanná lett a visszárverés folytán, mert az alapárverési vevőnek a külömbözet pótlása iránt fennálló fizetési kötelezettsége nem a visszárverés hatályban maradásától, hanem a visszárverésen tett igéret összegének menynyiségétől van függővé téve; tehát visszárverésen elért vételár gyanánt nem egyedül azt a csekélyebb összeget kell tekinteni, amelyet a visszárverési vevő igért, hanem az Ígéreteknek azt az összegét, mely a visszárverési vevő csekélyebb Ígéretének is az alapárverési vevő által kipótolandó külömbözetnek (186. §. 2. bekezdés) együttes összegéből áll elő; következéskép: a 187. §-nak az a rendelkezése, hogy az utóajánlattevő «a vevő ígéreténél)) ennek egy tizedrészével magasabb Ígéretet tartozik tenni, vonatkozik mind a két vevőnek, jelesül a visszárverési vevőnek «egész» ígéretére és az alapárverési vevő ígéretének arra a részére, melynek erejéig emez fizetési kötelezettségben áll s amely tőle a 186. §. szerint végrehajtás utján is behajtható. Ennélfogva csakis a visszárverésen elért vételár eme két alkatrészének együttes összege képezheti azt a vételári Ígéretet, amely az utóajánlattevő ígéretének kiszámításánál alapul veendő. Ezzel ellenkező értelmezés nem volna az utóajánlat intézményének fentebb kifejtett czéljával összeegyeztethető, mert ha az ingatlanság az alapárverésen pld. 3000 frton, a visszárverésen pedig csak 2000 frton üttetnék le: akkor — ha az utóajánlattevőre nézve csak a visszárverési vevő Ígérete volna az irányadó — az utóajánlattevő ígéretének minimuma csak 2200 frtot tenne ki, vagyis kevesebbet az alapárverésen elért vételárnál, holott a visszárverésen elért vételárat nem 2000 frt, hanem ennek az összegnek is az alapárverési vevő által pótlandó 1000 írtnak együttes összege, vagyis összesen 3000 frt képviseli. Kelt Debreczenben, a kir. ítélőtáblának 1897. márczius 19. napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a debreczeni kir. Ítélőtáblának 1897. évi ápril hó 30-ik napján tartott polgári teljes ülésében. = 509/1898. eln. sz. A jelen kir. ítélőtáblai döntvényben foglalt határozat az utóajánlattevő által tett ígéret vagy ajánlat összegének nagyságát illetve arányát megállapitó tétel elejtésérel, — a kir. Curiának az 1890: XXV. t.-czikk 13. §-a alapján, 1898. évi február hó 25-én tartott polgári teljes ülésében hozott és ugyanazon évi április 22-én hitelesített VII. számú döntvénye által helybenhagyatott.