Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

141 Az ügyvédnek a megbízás teljesítése körüli tevékenységéből pedig ezen járandóságok iránti felelőssége azért következtethető, mert rendes perben az ügyfél saját személyében fel nem léphet s a biróság vele közvetlenül nem érintkezik, hanem csakis ügyvéd végezheti a per során előforduló cselekményeket, ennek következtében a tanú és szakértői bizonyítás felvétele iránt ő tesz indítványt és a biróság határozatait vele közli. Minthogy pedig a' tanuk és szakértők járandósága rendszerint még a per befejezése előtt és így a képviseleti viszony tartalma alatt kielégítendő, a helyes és czélszerü pervitel azt követeli, hogy rendes perben a tanuk és szakértők járandóságának előlegezésére kötelezhető legyen az ügyvéd, aki különben is indítványával eme költség felmerülését előidézte. Méltánytalannak sem tekinthető az ügyvéd felelősségének kimon­dása, mert eltekintve attól, hogy a megbízást elfogadni nem tartozik, már a vele közölt tényállásból rendszerint megítélheti, hogy tanú vagy szakértői bizonyítás szüksége felmerül-e, módjában áll tehát az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 54. §-a értelmében megbízójától olyan összegben követelni előleget, amelyből a tanú és szakértői bizonyítással együtt járó kiadást fedezheti. Az ügyvéd eme felelősségének kimondása ellen az 1868. évi LIV. t.-cz. 208. és 218. §-ainak ama rendelkezése alapján sem tétethetik ellenvetés, mely szerint a tanuk és szakértők járandóságát a bizonyító fél tartozik előlegezni, mert a törvénykezési rendtartás csak a peres felek jogait és kötelezettségeit szabályozza és annak idézett §-ai a sommás perekre is kiterjednek, amelyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, nyilvánvaló tehát, hogy a törvénykezési rendtartásnak eme §-ai nem rendelkeznek az iránt, hogy a tanuk és szakértők járandóságának előle­gezésére a megbízott ügyvéd is kötelezhető-e; — az 1893. évi XVIII. t.-cz. 83. §-ának a rendes perekre is kiterjesztett az az intézkedése pedig, hogy a tanú vagy szakértői bizonyítás foganatosítása megfelelő előleg letételétől tétethetik függővé, az ügyvéd felelősségének kimon­dását feleslegessé azért nem teszi, mert az idézett §. parancsoló rendel­kezést nem tartalmazván, a tanú vagy szakértői bizonyítás foganato­sítása költség előleg nélkül is törvényszerűen elrendelhető. Ezek alapján ki kellett elvül mondani, hogy rendes perekben a szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére a bírói ügyviteli sza­bályok 261. §-a esetének kivételével a bizonyító fél ügyvédje kötelezhető. Kelt Budapesten, a kir. itélő-táblának 1900. évi január hó 17-én tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1900. évi február hó 21-én tartott polgári teljes ülésben. = 743/1900. eln. sz. A jelen kir. Ítélőtáblai döntvényben foglalt hatá­rozat a Usir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a alapján 1900. évi június 15-én tartott polgári teljes ülésében hozott és ugyanazon évi június 22-én hitelesített XI. számú döntvényével föltételesen megerősittetett, azaz kimondatott, hogy a tanuk és szakértők dijainak és kiadásainak előlegezésére a bírói ügyvit. szabályok 261. §-a esetének kivételével a fél ügyvéde is köte­lezhető, amennyiben ily összegről van szó, mely az ügyvédi rdts. 54. §-a szerint igényelhető előleg szokásos összegével megfelelő arányban áll.

Next

/
Thumbnails
Contents