Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

136 tárgyára és tekintet nélkül a másodbirósági Ítélet ellen közbevetett felebbezésre, elrendelendő-e? (A 26.471/1891. polg. és 11.924/1892. polg. számokhoz.) Határozat: Az 1881 : LX. t.-cz. 1. §. b) pontja értelmében az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-ához képest a végrehajtás két egybehangzó feltétlenül marasztaló Ítélet alapján, tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára és tekintet nélkül a másodbirósági Ítélet ellen közbevetett felebbezésre, elrendelendő. Indokok: Az 1881 : LIX. t.-cz. 48. §-a általános szabályul kimondja, hogy ha a másodbiróság az elsőbiróság Ítéletét egészben, vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott Ítéletnek, vagy az Ítélet helybenhagyott részének végrehajtását, a külömben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja. Ez általános szabály alól kivételt e törvényszakasz második bekezdésében egyedül a megítélt eskü letételére nézve állapit meg; eszerint tehát kétségtelen, hogy az idézett törvény külömbséget nem tesz a végrehajtás tárgyai között; következően két egybehangzó, feltétlenül marasztaló Ítélet alapján, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtás tárgyát bizonyos ingó vagyonnak átadása, vagy valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, vagy más dologi jog, vagy ingatlannak, vagy dologi jognak birtoka és használata, vagy valamely munka, vagy másnemű teljesítés képezi-e, (1881 : LX. t.-cz. 214., 220., 221. és 222. §§-ai) a végrehajtás elrendelendő. A törvénynek eme világos rendelkezésével szemben az a felfogás, hogy mivel a telekkönyvi rendelet 84. § ának c) pontjában és a 151. §-ában a telekkönyvi bekeblezés alapjául szolgálható közokiratok közt csakis jogerejü birói határozatokról tétetik említés s hogy igy a végrehajtás, ha annak tárgya ingatlan, vagy más dologi jog, az 1881 : LIX. t.-cz. 84. §. feltételei fennforgása esetében sem volna elrendelhető, — nem bírhat megállható alappal azért, mert annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a végrehajtás elrendelhető-e, nem a telekkönyvi rendeletnek, hanem a perjognak és a végrehajtási törvénynek szabályai irányadók. De hogy nemcsak a végrehajtás elrendelése, hanem annak foganatosításánál sem merülhet fel annak tárgyi szüksége, Hogy a telekkönyvi rendeletnek idézett eltérő rendelkezései e kérdéssel kapcsolatba hozassanak, annak bizonyságául elégséges azt felemlíteni, hogy a végrehajtás elrendelése esetében nem is a marasztaló birói határozat, hanem a végrehajtást rendelő végzés szolgál a telekkönyvi bejegyzésnek alapul, az abban foglalt megkeresésnek pedig, telekkönyvi akadály nem létében a telekkönyvi hatóság az 1881 : LX. t.-cz. 136. §-a szerint eleget tenni köteles. Hasonlóan nem vehető figyelembe e kérdés eldöntésénél az a szempont sem, hogy az esetben, ha a végrehajtás telekkönyvi bejegyzés utján foganatosíttatott, a marasztalt félnek esetleges visszvégrehajtási igénye veszélyeztetésnek lehet kitéve;