Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

132 per főtárgyára vagy csak a perköltségre terjed ki, holott ezzel ellentétben a törvénynek a biztosítási végrehajtás elrendelését szabályozó 223., 224, 225., 226. és 227. §§-aiból kitűnik, hogy az azokban a §§-okban meghatározott esetekben biztositási végrehajtásnak csak a per főtárgyára nézve van helye. Nincs tehát törvényes alapja annak a feltevésnek, hogy a pernyertes alperes a megítélt perköltségnek végrehajtás utján való behajtását a másodbiróság helybenhagyó Ítélete alapján további felebbezés beadása esetén ne szorgalmazhassa, aminek megtagadása különben ellenkeznék is azzal az elvvel, hogy a perben a törvény mindenik peres félnek egyenlő jogot biztosit. Amennyiben azonban sommás perekben a másodbirósági Ítéletek végrehajthatóságáról a S. E. t. 169. §-a kapcsolatban a 117. §-al az 1881 : LIX. t.-czikk 48. §-ától eltérőleg rendelkezik, ennek a §-nak hatálya tehát most már csak a rendes perekre terjed ki, a határozatban ennek a körülménynek is kifejezést kellett adni. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1902. évi január hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 18-án tartott teljes ülésben. XV. szám. (Közbenjárási dij végrehajtás foganatosításánál.) A végrehajtató ügyvédjét, ha a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt helyettese nem ügyvéd, vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt, a közbenjárásért dij és költség megilleti-e? (Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtábla 11. számú és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 6. számú polgárjogi teljes ülési döntvényeire.) Határozat: A végrehajtató ügyvédjét, akkor is, hía a végrehajtás foganatosításánál közbenjárt helyettese nem ügyvéd, vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt, a közbenjárásért dij és költség megilleti. Indokok: Az 1874:XXXIV. t,-czikk 15. §-a csak a bíróságok és hatóságok előtti tárgyalásokra nézve írja elő, hogy az ügyvéd magát az ügyvédjelöltek lajstromába bejegyzett ügyvédjelölttel helyettesítse. Egyéb közbenjövetelt igénylő eljárásra az idézett szakasz rendelkezése ki nem terjed. A később hozott 1881 : LX. t.-czikknek a végrehajtató közbenjöttével eszközlendő végrehajtási cselekmények foganatosítását tárgyazó szakaszaiban sem foglaltatnak oly rendelkezések, hogy a végrehajtató ügyvédje magát a bejegyzett ügyvédjelöltön kivül más megbízott irodai alkalmazottjával ne helyettesíthetné. Ha pedig az ügyvéd irodai alkalmazottja a végrehajtási cselekményeknél a közbenjárástól törvény által elzárva nincs, akkor nem foroghat fenn törvényes akadály arra nézve, nogy az ekként törvényszerűen közbenjárt helyettesnek az eljárásnál felmerült