Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

115 szerének megállapításánál mind a felebbvitel megengedésére, mind a feljebbviteli birói hatáskör megállapítására nézve a per tárgyának értékét veszi alapul. A most idézett törvény külön kifejezett rendelkezést nem tartalmaz ugyan a tekintetben, hogy a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál a viszonkereset tárgyának értéke is számításba veendő, de még sem lehet kétséges, hogy annak helyes értelmezése szerint a viszonkeresetre nézve ugyanazokat a felebbviteli szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek általában a keresetre nézve meg vannak állapítva. A viszonkereset is valódi és anyagilag önálló kereset; tehát tartalmilag mindazokkal az alkatrészekkel kell birnia, amelyek minden keresetnél lényegesek. A viszonkereset csak alaki tekintetben nem önálló, amenynyiben egy, már előzően megindított, illetőleg folyamatban levő pert feltételez. A viszonkereset tárgyilag egyenlő hatályú a keresettel, mert az azzal érvényesített követelés tekintetében a felek közt uj pert létesít, a perben álló feleknek viszonya a bírósághoz a keresetnél és viszonkeresetnél egyenlő, a jogok és kötelességek, melyek a perviszonyból származnak, a viszonkeresetnél ugyanolyanok, mintha az egészen elkülönítve, mint kereset indíttatott volna, eltérések tehát csak a perbeli cselekményeknél jelentkeznek, amennyiben ezek a kereset cselekményeivel egyidejűleg alaki kapcsolatba hozandók, illetve egyesitendők. A keresetnek eme külső egyesítése által tehát a dolog lényege mi változást sem szenved, mert mindazok a jogszabályok, amelyek a keresetre és az abból keletkezett perre nézve érvényesek, a viszonkeresetre és a viszonkereseti perre is alkalalkalmazást nyernek, azokkal a módosulásokkal, amelyek a két pernek alaki egyesítéséből önként következnek, amelyek azonban, hacsak a törvény kifejezetten másként nem rendelkezik, nem a viszontkereset lényegére és tartalmára, hanem csak a perbeli cselekmények módjára és alakjára vonatkoznak. Hogy a sommás eljárási törvény összhangban az 1868 :LIV. t.^czikk, (valamint az 1881 :LIX. t.-cz. idevonatkozó elveivel, a viszonkereset jogi természetére nézve a most jelzett álláspontot foglalja el, nem szenved kétséget s kitűnik mind a törvénynek kifejezett egyes rendelkezéseiből, mind annak szelleméből. így különösen a sommás eljárási törvény 27. §. 4. pontja szerinti pergátló kifogás épugy vonatkozik a viszonkeresetre, mint a keresetre, a 31. §. szerint kapcsolatban a 148. §nsal a kereset változtatása tekintetében a keresetre és a viszonkeresetre egyező szabályok állanak fenn, a 103. §. szerint, amidőn részitélet hozatalának helye van, külön hozható részitélet a viszonkereset tekintetében is; a viszonkeresetre hozott Ítélet épugy ítélt dolog erejével bír, mint a keresetre hozott Ítélet; nyilvánvaló tehát, hogy törvényeink szerint a viszonkereset ugyanazon tekintet alá esik, mint a kereset, miből önként következik, hogy 8*