Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

112 rendelkezése, kapcsolatosan a megoldásra váró lényeges kérdések mellőzéséneK tényével, félreértéseket idézett elő. A törvény szövegének hézagai mellett felmerült Kételyeket a fennforgó esetben csakis az uj felebbviteli rendszer és az alapelveiben fentartott korábbi felfolyamodási jogorvoslat alapelveinek egybevetése utján lehet helyesen megoldani. Az 1881 : LIX. t.-czikkel életbeléptetett felebbviteli rendszer egyik sarkalatos elvét az képezi, hogy a per főkérdésében véglegesen határozó felebbviteli bíróságnak a per mellékkérdéseiben hozott határozatai sem támadhatók meg további felebbviteli jogorvoslattal. Nem tekinthető kivételnek e szabály alól az, hogy az 1881. évi LIX. t.-czikk 47. §-a szerint az ott emiitett sommás perekben a Smásodbiróság helybenhagyó Ítélete ellen további felebbezésnek nincs helye, holott a másodfokú bíróság végzései a törvény által megengedett esetekben felfolyamodással feltétlenül megtámadhatók; nem pedig azért, mert az 1881 : LIX. t.-cz. 47. §-a rendelkezésének súlypontja a két bíróság ítéletének egyenlőségén fekszik s a további felebbvitel kizárásának előfeltétele csakis a másodfokú helybenhagyó Ítélet hozatalának időpontjával áll be, következően mindaddig, mig a helybenhagyó Ítélet nem hozatott, ném is Tehet szó arról, hogy az ítélet előtt felmerült mellékkérdésekben hozott végzések ellen a felfolyamodás a felebbezésnél szűkebb körre szorittassék és mert ezekben az esetekben is a helybenhagyható másodfokú ítéleti— mint minden végleges hatályú ítélet — kizárja azt, hogy a vesztes fél az 1881 : LIX. t.-cz. 52. §-a értelmében a felebbviteli bíróság közbeeső végzései által szenvedett sérelmeit további felebbvitellel orvosolhassa. Abból, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. 214. §-a a másodfokú bírósági végzések elleni felfolyamodások kizárásáról kifejezetten csak azokra az ügyekre nézve rendelkezik, amelyekben a 126. §. szerint a járásbíróság ítélete ellen felebbezésnek nincs helye, nem lehet következtetést vonni arra, hogy minden más esetben a felfolyamodás a korábbi szabályok korlátai közt megengedettnek tekintendő, mert e következtetés eredménye ellentétben állana nemcsak a helyes felebbviteli rendszer követelményeivel, de különösen az 1881 : LIX. t.-cz. és az 1893 : XVIII. t.-czikkben lefektetett jogorvoslati alapelvekkel. Nem állhat meg a következtetés már azért sem, mert épen e rendelkezés fejezi ki azt, hogy miután a szóbanforgó ügyekben a kir. törvényszék a per főkérdésében véglegesen határoz, a mellékkérdésekben hozott végzései ellen sem lehet élni felebbvitellel, amiből nyilvánvaló, hogy az nem egyéb, mint alkalmazása a törvény jogorvoslati rendszeréből folyó ama szabálynak, hogy a mellékkérdésekben hozott határozatoknak nem lehet több fóruma, mint a per főkérdésében hozott ítéletnek. Hasonló szempont alá esik az 1893. évi XVIII. t.-cz. 184. §-ának rendelkezése is, mert az Ítéletet megelőző eljárásban hozott s felfolyamodással meg nem támadható végzések, ameny-