Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

66 80. (114—98. k. b.) Ha az örökösödési illeték kiszabása végett beterjesztett hagyatéki leltárban az ingatlanok becsértékét az örökösök bevallják és ez az érték az 1887. évi XLV. törvényczikk 4. §-ában előirt legkisebb értéknek megfelel : a pénzügyi közegek nincsenek jogositva ezt a leltári becsértéket az 1894. évi XVI. törvényczikk 42. §-a alapján megváltoztatni. Indokok : A kir. pénzügyigazgatóság végzésének a hagyatéki terhek betudására és a birtokváltozási időköz közelsége alapján adott illeték leengedésére vonatkozó részei meg nem támadtatván, azokat érintetlenül kellett hagyni. Felülvizsgálat alá kellett ellenben venni a végzésnek a hagyatéki ingatlan becsértékét megállapító rendelkezését. E tekintetben az a kérdés döntendő el, vájjon az örökösödési eljárásról szóló 1894: XVI. t.-cz. hatálya alatt felvett hagyatéki leltárba iktatott és a hagyatéki eljárás során is elfogadott ingatlan becsérték minden esetben elfogadandó-e a haláleseti vagyonátruházási illeték megszabásának alapjául, ha ez az érték az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. §-ában megállapított törvényszerű legkisebb értéket meghaladja, — vagy legalább megüti vagy pedig csak abban az esetben, ha az a becsérték az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §-ának rendelkezése sze rint valósággal megejtett szakértői becslésnek eredménye ? amint azt a fenforgó esetben ugy a kiszabás, mint a kifogásolt végzés felteszi. Az nem szenved kétséget, hogy az 1894. évi XVI. t -cz. 42. §-a szerint a hagyatéki ingatlan azon ériéke, amely a hagyatéki leltárba felveendő, csak két módon állapitható meg, t. i. vagy szakértői uton — ha a felek azt kivánják, — vagy ha nem kivánják, az állami adó veendő az 1881. évi L. t.-cz. 148. § a értelmében 100, — illetőleg 200-szor s az képezi a becsértéket. És a törvény a parancsoló rendelkezését még élesebben kimondja a hivatkozott törvény végrehajtása iránt a bel- és igazságügyi miniszterek által a pénzügyminiszterrel egyetértőleg kiadott rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára 1895. évfolyam 249. szám) nevezetesen annak 44. §-a, amely azt rendeli el, hogy ha a fél külön becslést nem kiván, a leltárhoz csatolandó adó és érték-bizonylat alapján kell a becsárat megállapítani olykép, hogy az állami adónak 100, illetőleg 200-szorosa veendő fel értékül. E mellett azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a hagyatéki leltár nem illetékszabási czélra, hanem az érdekelt telek vagyonjogi viszonyainak rendezése és megállapítása érdekéből készült okmány, amely bár a hagyatéki illetéknek is alapját képezheti, de első sorban nem