Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

135 szabás végetti áttétele meg nem állapitható, azonban a becsatolt kézbesítési könyvkivonattal beigazoltatott az a körülmény, hogy a jelen illetékezés tárgyát képező hagyatékokra vonatkozó 1877. évi 288. számú hagyatékátadó végzés aczeglédi kir. adóhivatallal közölve s ez utóbbi által márczius hó 6-án átvéve lett. Minthogy pedig a most hivatkozott s betekintett hagyatékátadó végzés a hagyatéki kimutatás minden lényeges adatait magában foglalja, ennek közlése által a hagyatékra vonatkozó kimutatás is közöltnek tekintendő, annál is inkább, mert ennek átvétele által a kincstár határozati tudomást nyert a hagyaték létezése és letárgyalásáról, s igy annak megilletékezése tárgyában netán még szükségesnek látszó nyomozások már hivatalból lettek volna foganatositandók. Minthogy azonban a kincstár részéről az igy tudomására jutott hagyatékok megilletékezése tárgyában a közlés napjától számítva az 1876. évi XV. törvényczikk 68. §-ában körülirt 5 évi elévülési határidő alatt egyáltalán semmi lépések nem tétettek: ennek a határidőnek lejárta után az 1884. évben kivetett illetéknek a most idézett törvényszakasz értelmében elévülés czimén leendő törlésbe hozatalát elrendelni kellett. 163. (1589—90. p. b.) A dologi kezes is jogosítva van az illeték ellen elévülési kifogást érvényesíteni. Mert: Maros Antal és társai a kir. p. ü. igazgatósághoz 1888. évi október hó 11-én beadott kérvényükben elévülés czimén kérték a tőlük követelt illeték törlését; a kir. p. ü. igazgatóság azonban az elévülési kifogás mellőzésével felebbezőket abból az indokból utasította el, mivel a kérdéses ingatlanokat, melyeket a követelt illeték terhel, emez illetékkel megterhelve vették át, és ugy annak helyessége és jogossága ellen kifogással nem élhetnek. A kir. p. ü. igazgatóságnak emez indokolása azonban meg nem állhat, mert felebbezők a tőlük követelt illetéket elévülés miatt támadták meg, és miután ily kifogás érvényesítésére azon felek is jogosítva vannak, kik dologi kezesség czimén vonatnak felelősségre: ennélfogva a kir. p. ü. igazgatóság köteles lett volna a felebbezők által felhozott elévülési kifogás érdemében határozni, mit elmulasztván, oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, hogy e miatt a felebbezéssel megtámadott II. fokú végzést, az 1883. évi XLIII. t.-cz. 16. § a alapján, megsemmisíteni, és a kir. p. ü. igazgatóságot a felebbezők által érvényesített elévülési kifogás érdemleges elbírálására utasítani kellett.