Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)

97 adásvétel tárgyát képező ingatlanok eladó Káli Katalin férj. Pál Istvánnéra közvetlenül az 1860. évi február 6-án elhalt Káli Istvánné szül. Kis Rozália és az 1867. évi január hó 16-án elhalt Káli István nevéről lettek beszavatolva, illetőleg telekkönyvileg átirva. Igaz ugyan, hogy eladóra az egész ingatlanra kiterjedő örökösödési jog csakis Káli Pálnak 1876. évi április hó 12 én Káli Istvánnak 1876. évi július hó 12-én, tehát időközben történt elhalálozásuk folytán szállott; mindazáltal a birtokváltozás ideje, az illetéki díjjegyzék 95. tétel C. a) pontja, valamint ugyan e tétel B. pont 7. jegyzete értelmében csakis Káli Istvánnénak 1860. évi február 6-án és Káli Istvánnak 1867. évi január hó 16 án bekövetkezett halálozási napjuktői volt számitandó ; mert az utóbb hivatkozott jegyzet szerint a telekkönyvi átirás előtt az örökösök sorában történt haláleset folytán felmerült örökösödések eseteiben, az ingatlan átruházására eső illeték kivetése elmarad, és az e czimen járó illeték csak egyszer, tehát az ingatlanoknak a telekkönyvi tulajdonosokról az utolsó, vagyis a tényleg birtokba lépő örökösökre való átírása után szabandó meg; és igy az ingatlanok további átruházásánál is azoknak az örökhagyóknak elhalálozási ideje veendő számításba, akikről az ingatlanoknak az örökösre közvetlenül történt átíratása után a birtokátruházási illeték is fizetendő volt. 117. (1345 — 89. p. b.) Az előző birtokváltozás közelsége czimén illetékleengedésre igényt nyújtó időköz a nagykorú örökösök kérelmére bíróilag tárgyalt hagyatékoknál is az első leltár felvételéig számitandó. Mert bár a hagyatékban kiskorúak érdekelve nem voltak, az az érdekelt nagykorú örökösök kérelme folytán bíróilag tárgyaltatott, ily esetben pedig az illetéki díjjegyzék 95. tétel C. a) pontja értelmében, a birtokváltozási időköz addig a napig számitandó, a melyben az első leltár felvétetett. 118. (245—900. k. b.) Azon vagyon-átruházásoknál, melyek örökbefogadó szülők és örökbefogadott gyermekek között fordulnak elő, illeték leengedésnek nincs helye. Mert birtokváltozási közelség alapján illeték leengedésnek az 1887. évi XLV. törvényczikk 1. §-a szerint csak azon vagyonátruházásoknál van helye, a melyek szülők és törvényes (törvényesített) gyermekek vagy unokák, úgyszintén az anya és törvénytelen gyermekei és unokái, valamint általában az egyenes ágbeli rokonok között fordulnak elő, ezek között azonban az örökbe fogadott gyermek megemlítve nem lévén, 7