Papp Antal: A hagyatékok illetéke a közigazgatási bíróság gyakorlatában. A fennállott M. Kir. Pénzügyi Közigazg. Bíróság és a Magy. Kir. Közigazg. Bíróság döntvényeiből és elvi határozataiból (Budapest, 1904)
90 108. (1880—93. p. b.) A hagyományos azon a czimen: hogy az örökhagyó elhunyta után annak hátrahagyott leányát nőül vette, még abban az esetben sem igényelheti a hagyomány után előirt illeték mérvének leszállítását, ha ez az illeték csak az örökhagyó leánya nagykorúságának férjhez menetele által történt beálltával — mint amely időpontban a hagyomány kiszolgáltatandó volt — vált esedékessé. Mert: A jelen esetben végrendeleten alapuló haláleseti vagyonátruházás, illetve hagyományöröklésről lévén szó, a kincstár joga a hagyománytól járó illetékre az ül. szabályok 16. §-a értelmében, az örökség megnyíltának, azaz az örökhagyó elhalálozásának napjával feltétlenül beállott, ami magában foglalja azt a jogot hogy az ezen időpontban fennálló viszonyoknak alapul vételével az illeték megszabandó és a mennyiben esedékessé válik, befizetendő, az esedékesség későbbi bekövetkezése esetére pedig a már jogérvényesen kirótt illeték biztosítandó. Az illeték esedékességi időpontja, melyről az ill. szab. 137. és 138. §-aij intézkednek, nem azonosítható azzal az időponttal, midőn a kincstár joga az illetékre beáll és melynél fogva az illeték — minden tekintet nélkül annak esedékességére — a jog megnyiltakor fennálló állapotok szerint azonnal megszabandó. Felebbező tehát az örökhagyó elhalálozása után bekövetkezett viszonyra az illeték mérve iránti igényét annál kevésbbé alapithatja, mivel az örökhagyó jogi személyisége az elhalálozás után elenyészvén, utólagos rokonsági viszony létesitése jogilag lehetetlen, az illeték esedékességi ideje pedig — mint fentebb kifejtetett — az illeték mérvére visszaható befolyást nem gyakorolhat; végül pedig arról, hogy ügyfél az örökhagyóval bér- vagy szolgálati viszonyban állott, szó sincs és azt önmaga sem állítja, a 95. díjtétel B. c) pontjának alkalmazhatósága tehát ki van zárva.