Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

472 A felül, szerződésnek a felperesek részéről arra alapított vizsgálati tulajdoni igényre tekintettel, az alperes, mint végkérelem rehajtató irányában jelentkező jogi hatálytalansáalapja. gára nézve vont le következtetést. A szerződésnek joghatálvossága pedig jogkérdést képezvén, a felülvizsgálatnak tárgyát képezi. A vételi szerződésnek az alperes irányában való hatálytalanságára nézve pedig a felebbezési bíróság anyagi jogszabálynak helytelen alkalmazásával vont le a fenforgó körülmények között következtetést. Hogy a végrehajtást szenvedettnek a különben az ő hitelezője kielégítésére szolgáló vagyonnak a kielégítés elől való elvonását eredményező szerződése a hitelező által foganatosított végrehajtás folytán a végrehajtást szenvedettel szerződő fél irányában is hatálytalannak tekintessék, nem elég a végrehajtást szenvedettnek roszhiszemüsége, hanem feltételt képez a vele szerződő félnél is a hitelezőnek kijátszására irányult szándék fenforgása. A felebbezési bíróság tényállásában megállapított azok a körülmények, hogy az alperesnek követelése a végrehajtást szenvedett ellen a vételi szerződés megkötésekor már fennállott, hogy a szerződés a foglalást megelőző napon jött létre és a birtokba átadás is csak akkor történt, a mikor már a foglalás foganatosíttatni szándékoltatott, mind olyanok, a melyekből, miután az sincs megállapítva, hogy a felperesek a végrehajtás elrendeléséről a szerződés megkötésekor tudomással is bírtak, csak végrehajtást szenvedettnek, de nem egyúttal a felpereseknek roszhiszeműségére is vonható le következtetés. A A^ételár alacsonyságára, szemben azzal a megállapított körülménynyel, hogy az ingatlanok nem voltak még telekkönyvileg rendezve, súly nem helyezhető. A felebbezési bíróságnak azok a további megállapításai pedig, hogy a felperesek a vétel megkötése előtt az ingatlanokat a helyszínén nem tekintették meg és a melyek a vételár fizetésének módozataira vonatkoznak, miután a vételi szerződésnek valóságos megkötése megállapítottnak vétetett, magukban véve nem lehetnek elegendők arra, hogy