Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

366 A félnek mérlegelhetó'k nem volnának, ha a bíróság előtt alatti uem fek82^ bizonyíték arról, hogy a fél a kihallkihallga- gatási határnapról törvényszerűen értesítve lett. tása. (1895. márcz. 28. E. 16. sz). 100 §. A fél Yő-, pót-, becslő- és felfedező eskünek. esküje- valamint az 1868 : LIV. t.-cz. 172. §-ának d) és e) pontja értelmében a magán okirat írásának és aláírásának valódisága iránt megítélhető eskünek a sommás eljárásban nincs helye. A felek abban állapodhatnak meg. hogy valamely döntő ténykörülménynek bebizonyítása valamelyik félnek, vagy egy harmadik személynek esküjétől tétessék függővé. Ebben az esetben a félnek, illetőleg a harmadiknak esküképessége a 91. §. 1. és 2. pontja szerint ítélendő meg, egyébként pedig az eskü letételére és letételének vagy le nem tételének következményeire nézve az 1868: LIV. t.czikkben foglalt szabályok a következő eltéréssel alkalmazandók : a bíróság a felektől megállapított eskü letételét, ha a per eldöntésére nézve szükségesnek találja, a tárgyalás folyamán végzéssel rendeli el és az esküt, a mennyiben lehetséges, nyomban kiveszi, vagy pedig az elrendelő végzésben az eskü letételére egyúttal határnapot tüz ki, illetőleg, ha az eskü megkeresett bíró előtt teendő le, a megkeresés iránt intézkedik. Az eskü elrendelése tárgyában hozott végzés ellen külön felebbvitelnek nincs helye. Ha a felek az egyezséget eskütől teszik