Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

295 laló törvény tartalma és keletkezési ideje valósa- Beismegának tagadásba vételével meg is támadta, a fel- réslebbezésben előterjesztett eme kifogás a S. E. törv. 149., 152. §-ainak rendelkezésére tekintettel, csak annyiban lehetett volna figyelembe vehető, ha az -a 152. §. rendelkezéséhez képest a felebbezési tárgyaláson külön szóval is érvényesíttetett volna, ez azonban a felebbezési bíróság által 1895. évi október hó 29-én felvett jegyzőkönyv szerint meg nem történt, s ekként a kir. Curia nem volt abban a helyzetben, hogy az alakszerűén elő nem terjesztett megtámadási kifogás felett akár érdemileg, akár a tényállás megállapítása tekintetében határozzon. A felülvizsgálati tárgyaláson a tömeggondnok szóbelileg érvként ugyan azt is felhozta, hogy a felebbezésében felhozott megtámadási kifogás felperes előkészítő iratában tagadásba nem vétetvén, az már ez oknál fogva is el lett volna fogadandó, azonban ez érvelés sem bír alappal, mivel a sommás eljárásban hallgatólagos beismerés vagy elismerésnek helye nem lévén, a per lényegére vonatkozó kijelentéseknek csak annyiban tulajdonítható joghatály, a mennyiben azok jzkönyvbe iktattatnak. Végül nem bír alappal a tömeggondnoknak az általa állítólag felhozott bizonyítékok mellőzésére vonatkozó panasza sem, mert a felebbezésben felhozott kifogás a felebbezési tárgyaláson nem érvényesíttetvén, az arra vonatkozó bizonyítás sem volt elrendelhető. Ezek szerint a felülvizsgálati kérelem alaptalan lévén, az el volt utasítandó. (1896. márcz. 12.0.182.) 59. §. A beismerés hatályosságára nincsen befő-x ko£1*" lyással, ha önálló, a beismert tényállítással nem j8merégellenkezö állítások vannak hozzákapcsolva. Mennyiben legyen valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek vagy tagadásnak tekintendő, az eset körülményei szerint a bíró itéli meg.