Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

264 Felszóla- tekintetbe nem jöhetnek, hanem e helyett az idélás az zett törvényczikk 95. és 96. §§-ai értelmében a eljárás feleknek eskü alatti meghallgatása foglal helyet, szabály- Azonban e kérdés körül sem forog fenn eljárási talansá- szabálysértés, mert ámbár S. István is kérte eskü ga ellen, alatti meghallgatását azt megelőzőleg, mielőtt R. Richárd esküre bocsáttatnék, de miután a 17,532/95. sz. jelentés szerint dr. F. J. ügyvéd azon meghahagyásnak, hogy S. I. lakását meghallgatásának eszközlése végett jelentse be, eleget nem tett, az eljáró elsőbíróság kimondotta, hogy S. Istvánt meghallgatása iránti kérésétől elállottnak tekinti; S. István ügyvéde ez ellen az 1895. október 14-én tartott tárgyaláson fel nem szólalván, ha ez szabálytalanságnak tekintetnék is. S. Istvánnak ez elleni felszólalási joga az 1893: XVIII. t.cz. 31., 155. és 208. §§-aira tekintettel elenyészett. Jogszabálysértés tehát az által nem követtetett el, hogy R. Richárd eskü alatti vallomása alapján lett megállapítva az a körülmény, hogy S. István 1898. április 10-ig terjedő időre nem lett felfogadva. (1896. szeptember 23-án, I. Gr. 175. sz., 32. A Icir. Curia felülvizsgálati tanácsa: A szakértői szemle foganatosításának módja ellen tett alaki észrevételek a felülvizsgálati fokon figyelembe vehetők azért nem voltak, mert az iratokban nincs nyoma annak, hogy az elsőrendű alperes e részben a felebbezési bíróság előtt mikor a szemlejegyzőkönyv bemutattatott s a felek a felett tárgyaltak, felszólalt volna s a felebbezési bíróság Ítéletéből sem tűnik ki, hogy annak az ítéletnek meghozatala előtt a felebbezési bíróságnál olyan kifogás tétetett volna. Ilyen körülmények között az alperes felszólalási joga a S. E. T. 155. és 190. szerint e tekintetben elenyészett. De nem is ügydöntő annak a szemlének az eredménye, miután az elsőrendű alperes önmaga beismerte a felebbezési bíróság Ítéletének alapjául szolgáló s e helyütt irányadó tényállás szerint, hogy a haszonbéri épületek rossz állapotban voltak a kérdéses időben. (1896. szeptember 25-én, I. G. 287. sz.