Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

7. A szerződés megkötése 87 szállítmányt a mozi vezetője átvette és az átvételt aláírásával igazolta. Az ellenérték inkasszálásához szükséges nyilatkozatot azonban az alperes nem adta meg arra hivatkozással, hogy a szállítás diszpozíción felül történt és hogy a felperesi telep vezetője önkényesen járt el akkor, amikor a diszpozíción felüli szén átvételére a mozi vezetőjét rábírta. A kereset szerint a szén megérkezésekor a moziüzem járandósága még 130 q volt és a mozi vezetője a hozzá intézett kérdésre azt közölte, hogy az átvételre felajánlott többlet szénmennyiséget is átveszi; rábeszélésről tehát szó sem volt. A szénszállítmány átvétele folytán köteles tehát az alperes az ellenértéket megfizetni. Az alperes védekezésül azt adta elő, hogy a moziüzemi tüzelőanyag beszerzésére nincsenek felhatalmazva és hogy a moziüzemek tüzelőanyag-szükségletére a szerződést minden esetben az érdekelt üzem központi szerve köti meg. A gazdasági döntőbizottság a felperes keresetét elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a tüzelőanyag megvásárlására vonatkozó tárgyalások során a moziüzem vezetőjének szerződéskötésre való felhatalmazását nem vizsgálta, pedig az utóbbi ilyennel nem rendelkezett. A felek közt hosszú idő óta fennálló szerződéses kapcsolatban a szerződési nyilatkozatokat mindig a központi szervek tették meg. Ebből a felperesnek a szerződéskötés rendjét és a meghatalmazottak körét ismernie kellett. Utólagos jóváhagyás hiányában, a szóban levő szerződést az alperesre nézve kötelezőnek tekinteni nem lehet. A felperes a határozatot megfellebbezte és a fellebbezési döntőbizottság a fellebbezésnek az alábbi indokolással helyt adott. Az 1967. évi 39. sz. tvr.-rel módosított Ptk. 37. §-a szerint az állami vállalat fiókjának, telepének, üzemének, kirendeltségének vagy más helyi szervezeti egységének, továbbá a vállalatok közti társulásnak (egyesülésnek) a vezetője az egység, illetőleg a szervezet rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a vállalat (a társult vállalatok) képviselőjeként jár el. A felperes moziüzem vezetőjét tehát a szén vásárlására felhatalmazottnak kell tekinteni, minthogy a fűtéshez szükséges szén beszerzése a moziüzem rendeltetésszerű működése által meghatározott körbe tartozik. A felperes nem járt el gondatlanul akkor, amikor a moziüzem vezetőjének szerződéskötési felhatalmazását nem vizsgálta, hanem a vele előzetesen folytatott megbeszélés alapján — mivel a felajánlott szén átvételét vállalta — a szállítást teljesítette. A szén átvétele megtörtént, annak ellenértékét tehát az alperes köteles megfizetni. A Ptk. 37. §-a alapján a moziüzem vezetőjének vásárlásához az alperes központja részéről utólagos jóváhagyás sem volt szükséges. Ilyenről a Ptk. 220. §-a szerint csak akkor lehetett volna szó, ha a moziüzem vezetője mint vállalati képviselő ezt a jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy ha képviseleti joga nélkül kötött volna szerződést. A konkrét ügyben egyik eset sem forog fenn. A Ptk. 37. §-ában foglalt általánosan kötelező rendelkezést nem ronthatja le más vállalatokra is kihatóan az alperesi vállalatnak az a belső intézkedése és gyakorlata, amely szerint a tüzelőanyagot helyi egységei részére központosítottan szerzi be. Ennek az intézkedésnek belső vállalati